...s van,hogy össze vagy törve,mint egy földhöz vágott bögre.

Te rám tapostál és azt azért kell tűrnöm,mert beléd szerettem így ez lett a bűnöm.

Előbb vagy utóbb mindenki megbánt majd téged;neked kell eldönteni,hogy ki az,aki megérdemli,hogy szenvedj miatta.

Egyszer majd talán elmúlik,s begyógyul a seb,de a csókot mi szánkon égett,feledni nem lehet.

Nem adlak másnak,nekem rendelt az élet.
Nem adlak másnak,ha kell, harcolok érted.

Szívembe zártalak,de a kulcs elveszett,így szívemből kijutni soha nem lehet.

Na most elárulok valami szupertitkosat: 
én tépkedés előtt mindig megszámolom  
a virágszirmokat
hogy tudjam hogy melyik szóval kell kezdeni
mert én még játékiból sem akarlak elveszíteni...

Akkor ébredsz rá,hogy mennyire szereted,akkor tudod meg,hogy milyen fontos neked,akkor jössz rá,hogy az életed nélküle semmit sem ér,akkor veszed észre hogy neked ő a kezdet és a vég,akkor akarod megkeresni és egy utolsó esélyt kérni,akkor mondod sírva. ennyit értem neki,akkor próbálod felfogni mi történt veled, akkor tudod elfogadni,hogy ez a végzeted,akkor,mikor már a remény is elveszett.

Nem akarok,de rád gondolok,menekülnék,de  nem tudok. Nyugalom kéne,béke,csend. De itt visszhangzol; idebent.

Mikor rád gondolok megremeg lelkem,ilyenkor azt érzem,hogy bilincsben a testem.Mindig itt vagy mégis oly távol,csak én tudom,hogy mennyire hiányzol! Minden vágyam együtt lenni veled,csókolni a szádat,és nézni a szemedet!

Hadd legyek ma este az,aki akarok,neved suttogom,s feléd hajolok,jó barátnak hiszel,de ez nekem nem elég,hadd legyek ma éjjel szerelmes beléd

Az emberek azt mondják a rossz emlékek okozzák a legtöbb fájdalmat,de igazából a jó emlékek azok,amik az őrületbe kergetnek...

Ha szívedbe zárod,ki fontos neked,bármerre jársz ő is ott lesz veled.

Van egy szó,mit úgy hívnak remény,ha vigyázol rá,ő mindig benned él.

Ha itt vagy velem, szívem ragyog. Minden percben boldog vagyok. Te vagy életemben a legnagyobb kincs,hozzád hasonló a világon nincs.

Tudod milyen az mikor nem tudsz megszólalni a másik ember mellett és csak hallgatod a másik lélegzetét,szívverését,érzed az illatát? Annyira sok mindent akarnál kérdezni de nem tudsz mert leköt,hogy megsimogasd az arcát,fogd a kezét,érezd minden mozdulatát...

Utálom azt az érzést,mit akkor érzek mikor hozzád bújok,fogom a kezed vagy nézlek. Utálom ha veled vagyok,azt is ha nélküled. Ha átölelsz,ha simogatlak,és azt mondod"jó veled"; hogyha nevetsz,megijesztesz vagy hozzám ér a kezed. Utálom ha megpuszilsz,és ha meghallom a neved. Gyűlölöm minden szavad ha igaz,ha nem.
Téged is gyűlöllek,többé ne legyél kedves velem. Gyűlölök mindent,ami veled kapcsolatos dolog csak ne menj el kérlek,mert abba belehalok..

Az emberek az idők kezdete óta a szemük csillogásából ismerik fel igaz szerelmüket.

Magyarázd, érezze rajtad meg hogy neki Te leszel az az egy, s ha nem is hozol le egy csillagot, sokról mutatod meg, hol ragyog.."

Vicces, hogy egy szia mindig viszláttal végződik; hogy az örökké valahogy mindig elmúlik; hogy mikor leginkább kellene, senki sincs melletted; hogy mennyi hazug szó lehet egy szerelmes levélben; hogy a legszebb emlékek könnyekkel járnak; hogy az emberek nem felejtenek, de megbocsátanak.. vicces, hogy az élet ilyen ironikus is lehet.. de a legviccesebb, hogy számomra ebből semmi sem vicces..

őrültek azok akik őrülten szeretnek,őrült vagyok én is mert őrülten szeretlek.

Nem a magasságtól félek,hanem a zuhanástól.
Nem a sötétségtől félek,hanem attól,ami benne van.
Nem szeretni félek,csak attól,hogy nem szeretnek viszont.

Nem azért nem játszunk többé,mert megöregszünk,hanem azért öregszünk,mert nem játszunk!

Mondd el angolul azt, hogy merőkanál!" "Ezt tudooom! because he is a spoon."

A szerelem vak. Elbotorkál melletted, vagy felborít.

Ha az ember szeret valakit, mindig megdobog később a szíve, mikor hall róla, vagy látja.

Nincs szükségem olyan barátra, aki változik, amikor én változok, aki bólint, mikor én is bólintok.. ezt az árnyékom is meg tudja csinálni..

Mindig nehéz elengedni azt, amit szeretnénk megtartani.

Azon tűnődtem, vajon van-e értelme egy kudarcba fulladt szerelemnek? Ami eltűnik, az egyenlő valamivel, ami soha nem is létezett? De most már tudom, hogy van - itt volt az értelme. Mert a szívet tépő fájdalom ellenére boldog vagyok, hogy beléd szerethettem.

Valahogy mindig így van ez: reménykedsz benne, hogy egy bizonyos dolog megtörténik. Csak várod és várod, addig ámítod magad, amíg már a saját szemedben is hülyének tűnsz, és akkor abbahagyod. Aztán amikor tényleg megtörténik, teljesen váratlanul ér.

Vajon hányszor törhetik össze az ember szívét büntetlenül egy élet során?

Én nem akartalak kisajátítani, csak azt akartam, hogy szükséged legyen rám

Amikor azt mondjuk, hogy nem akarunk beszélni valamiről, az azt jelenti, hogy nagyon el akarjuk mondani valakinek, csak nem akarunk sebezhetőek lenni.

Ha szeretsz valakit, az a valaki szomorúvá tehet téged, néha még magányossá is. De olyan boldoggá is, amilyen még nem voltál.

Normális embereknek tovább tart kimondani, hogy szeretlek. Első lépcső, mikor azt hiszed, hogy azt hiszed. Aztán eljön a pillanat, mikor azt hiszed, hogy tudod. Aztán jön az, mikor tudod, hogy tudod, de nem tudod kimondani. És akkor következik az, amikor tudod, hogy tudod és már nem bírod visszatartani.

Tudod, van aki némán ül, van aki megőrül, van aki tűr és van, aki menekül - de néha van, aki küzd és néha van, aki nyer, ha kell belehalok, de nem adom fel!

Mikor az álom valósnak látszott,
nem számított semmi
Olyankor úgy éreztem
bármit megtudnék tenni.

Néha az áll a legközelebb a szívünkhöz,akit a legmesszebb kívánsz.

Uralod,ha elengeded!
Eléred,ha nem kergeted!
Tiéd,ha már nem akarod!
Megtalál,ha nem kutatod!

Egy könnycsepp az arcomon mesél a múltról,
elmondja,hogy letértünk az útról!
Még nem voltál nekem,a magány üldözött,
Mióta nem vagy nekem,szívembe fájdalom költözött.

Valami halk nesz..
valami csöndes roppanás
csak a szívem hullt darabokra
semmi más..

Nyugszik a hajnal,pihen a táj,
Nem tudok aludni,mert valami fáj.
Téged kereslek,utánad vágyom,
Nem hiányzott még így senki a világon!

Haldoklik a világ,elmúlik mi szép.
Fagyos érzelmek közt komor lett a kép.
Vágysz egy gyengéd szívre,mit sosem érhetsz el.
Könnyben úszó kérdésedre senki sem felel...
Elmúltak az álmok,elveszett a vágy,
Hideg már alattad az egykor meleg ágy.
Csillagok fénye alatt végső utad járod,
Tudod,hogy elveszett,mégis visszavárod.

...Eső a betonra, könny az arcomra, emléked örökre szívembe karcolva...

Az ember nem akkor hal meg,mikor örökre lecsukja szemét,hanem akkor mikor elveszíti élete értelmét.

Egy percig szeress,míg elmondom imádlak.
Egy óráig szeress míg megsúgom kívánlak.
Szeress egy napig,míg csókolni tudlak.
Szeress egy életen át és én is szeretni foglak

Nem érdemes sírni,az igazi könny ritka.
Mosollyal szenvedni.ez az élet titka.

Az élet nehéz perceiben a sírás olyan, mint az eső a csontszáraz földnek

Néha valaki nem azért emel falat maga köré, hogy távol tartsa a többieket, hanem azért, hogy megbizonyosodjon arról, ki az aki törődik vele annyira, hogy ezeket a falakat áttörje

Rengeteg olyan kifejezés van a magyarban, ami valamilyen módon valamilyen étellel kapcsolatos. Például amikor perecelsz egyet. Vagy elmész csak úgy céltalanul kolbászolni a városba. Vagy rizsázol valakinek, például abból a célból, hogy később megrépázd, de az is lehet, hogy ő meg utána megmogyoróz. Ilyenkor nem kell Sokat tökölni, ha egyszer már lekenyerezted. Veled ne kukoricázzon. Persze ha éjszakai pillangó, akkor tejelned kell, mert kisajtolja belőled, ezt általában előre le is vajazzátok, amikor még úgy be vagy sózva, hogy borsózik a hátad, és nem gondolsz arra, hogy utána annyira fel leszel paprikázva, hogy majd becsokizol. Nem ér a nevem, káposzta a fejem. És ha erre nem tudsz mit mondani, akkor mákom van.

Rossz úgy gondolni valakire a nap 24órájában ,hogy pont rá nem szabadna...
Rossz úgy látni mással ,hogy már az övé...
Rossz érezni ,hogy már nincsen melletted...
Rossz minden ami rá emlékeztet