Ahogy ott álltunk, és a tudtomon kívül megszorítottam a kezed, úgy éreztem, soha többé nem akarom elengedni. Soha!

Mindenki őrülten vágtat az álmai nyomában. Kinyújtják a kezüket, hogy elérjenek valami láthatatlant, még ha nem is voltak céljaik vagy... vagy, ha rájöttek, hogy nem érhetik el őket, akkor sem adták fel, hanem küzdöttek tovább. De mindeközben én mégis mit csináltam? A távolból figyeltem és még a kezemet sem nyújtottam ki. Annyira féltem attól, mi történhet, hogy még csak meg se mertem mozdulni. Ehelyett csupán irigykedve néztem, hogy találják meg mindannyian az útjukat. Azzal takaróztam, hogy más vagyok, mint ők, pedig csak féltem, hogy fájhat.

Csodálatos emlékek és felejthetetlen évek, mostmár csak szenvedés és szívszorító képek.

Becsukta maga mögött az ajtót, s ezzel a mozdulattal a mellkasomból is kitépte az addig szívnek nevezett, dobogó valamit.

Voltak tündérmesék, és benne hercegek, de ma már csak rémálmok, s elmebetegek.

Biztos vagyok benne, hogy abban a pillanatban amikor rájön, hogy már nem
érdekel, és nem szeretem, ő fog keresni engem. Mert meg fogja bánni. És
én alig várom azt a pillanatot. Nem csak azért, hogy ne fájjon
ennyire...De szeretném neki visszaadni azt amit tőle kaptam. Igen. Agyon
fogom gyötörni...

Még mindig mosolyog rám. Még mindig beszélünk. Még mindig szeretem. Tudom, hogy ő is tudja és én is tudom, hogy ő nem akar úgy engem, mint én őt. Amikor rámosolygok, egy világ dől össze bennem, mert nem lehetek mellette, nem lehetek a szívében… csak a gondolatai halvány fényében.

Olyat szeretni, akit nem érhetsz el.
Tudni, hogy jobb, ha nem érdekel.
Tétlenül nézni, hogy alakul sorsa,
Látni, hogy vállát ezer gond nyomja.
Figyelni, hogyan sír és nevet,
Úgy, hogy közben téged nem is szeret.
Szenvedni és esélyt sem kapni,
Folyton-folyvást, mindig csak remélni

Egy tócsa előtt állsz.Vajon kikerülöd és nem törődsz vele?Vagy inkább beletaposol és hagyod hogy átázzon a cipőd? Melyik a jobb döntés?Kikerülni az akadályokat és gyengén tovább lépni vagy átgázolni rajta és erősen bár megsebesülve tovább lépni?

Csodák.. talán voltak valaha.
Utak.. talán vittek valahova.
Szívek.. talán dobbantak valakiért.
Könnyek.. talán hulltak valamiért.
Sikoly.. talán hallotta valaki.
Öröm.. talán maradt még valami.

Rád nézek és nem érzem a szomorúságot magamban. Vagyis hát ez jó. Szóval az a rossz, hogy ha rád nézek ürességet érzek. Ez egyrészt azért van mert még mindig nálad van a szívem, más részt azért mert kezdesz idegenné válni. Sokszor nem ismerlek már. Egy idegen aki valamilyen oknál fogva börtönbe tartja a szívemet magánál. Bár az is lehet, hogy én tartom börtönbe nála. Bonyolult érzések ezek

Mindenkinek három élete van: a publikus élete, a magánélete... és a titkos élete.

Minden pillanatban ott a lehetőség az újra, a szebbre, a magasabb rendűre. Mindenkor én döntöm el, meglátom-e a pillanatban a benne rejlő végtelen lehetőséget.

A könnyebb utat akarod választani, mert félsz. Félsz, mert ha elbuksz, akkor nem tudsz mást hibáztatni. De hadd mondjak valamit: az élet ijesztő, szokj hozzá! Nincsenek varázsos megoldások, minden tőlünk függ, úgyhogy állj talpra, menj és tegyél érte valamit! Mert az értékes dolgokat sohasem könnyű megszerezni.

Egyesek szerint a szerelem olyan, akár egy folyó; mások szerint olyan, mint egy lökött dal. Néhányan azt mondják, a szerelem mindenhol ott van: felemelő érzés. Vannak, akik szerint a szerelem olyan, akár a nevetés az esőben.

Éjjel kettőkor, csak itt panaszkodok egy füzetnek
Okosakat írok, hogy ne tartsam magam üresnek
Mások költőnek születtek, engem nem teremtettek annak
Tollat adtak a kezembe, hogy írogassak magamnak

Egy bűnöm van, hogy a szív vezérel,
Rólad álmodom minden éjjel

Néha nem tudjuk a múltat egyszerűen elengedni. Máskor pedig bármit
megtennénk, csak hogy elfeledjük végre. És néha valami újat tudunk meg a múltról, ami mindent megváltoztat a jelenben.

vajon ki ruházza fel az álom képeit azzal a hatalommal,hogy az emlékezet homályos ködéből olyan élethűen előtűnhessenek,s a jelent összezavarhassák a múlttal?

..mily különös dolog az alvás,mely az elmét a sötétség fátylával borítja be,s vágyait tüstént valóra váltja..

arra a napra várok, mikor elfelejtem hogy ki vagy amikor a neved meghallom, csak egy régi és használt hang lesz várom a napot,mikor emlékezni akarok arra, hogy miért is kellettél annyira....

A szeretet türelmes, jóságos; nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örvend az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.

Kicsi koromban soha nem értettem, mi a jó az óriáskerekekben. Lassúak és magasra mennek, ennyi. Egy kör után eluntam az egészet. Sokkal jobban érdekeltek az izgalmas dolgok, mint a hullámvasutak vagy az óriás vízi csúszdák. De most azt hiszem, most már talán értem: az óriáskerekek arra valók, hogy lassan, csak szép lassan átússzunk az égen azzal, akit szeretünk, és közben talán néha beszélgessünk

Barbiek a padláson, srácok az ágy alatt. Mikor nem volt még mobil, én hatkor vártalak, és jöttél, nem pedig egy sms helyetted, hogy közbejött valami, bocsika, szeretlek...

Amikor elkedvetlenedsz és nem jól érzed magad, emlékezz arra, hogy eltökélten kell folytatnod a harcot az álmaidért.

Felforrósodik a levegő, kikapcsol az agy és dobogni kezd a szív.

Egy álom akkor válik céllá, amikor lépéseket teszel a megvalósítás irányába

Hiszen mindig is ilyen volt. Rossz. Rossz, a csontja velejéig, és... vonzó.

Van egy lány. Tele hatalmas álmokkal. Kételyekkel. Félelmekkel. Aggodalommal. Bizonytalansággal. Érzelmekkel. Hangulatokkal. Hamis mosolyokkal. Igaz mosolyokkal. Könnyekkel. Határozott véleményekkel. Furcsa szavakkal. Iróniával. Gondokkal. Szeretettel. Küzdelemmel. Kitartással. Élettel...

gyáván, vakon, részegen, futunk át az életen

A szerelem először egy tekintet, egy mosoly, aztán egy szó, egy ígéret, egy találkozás

Egy pillanatra találkozott a tekintetünk. Hirtelen úgy éreztem, valami történt. Mint amikor egy kulcs beletalál a megfelelő zárba, és kattan egyet. Nem vagyok túlzottan romantikus lélek, és bár rengeteget hallottam már róla, soha nem hittem, sőt, most sem hiszem, hogy létezik szerelem első látásra. De valaminek történnie kellett, ami miatt nem tudtam levenni róla a szemem.

Mit láttam benned? Hőst, szentet, királyt.

Mit láttál bennem? Rendetlen szabályt.

Mit láttam benned? Magam végzetét.

Mit láttál bennem? Egy út kezdetét

Tudod mi a különbség közted és egy hullócsillag között? Az, hogy ha rád nézek, a kívánságom már valóra is vált

Nyugodt, megfontolt, törvénytisztelő nőkkel gyakran megtörténik, hogy sötét gazemberekbe habarodnak bele.

Szeretem a jelenem, de akarom a múltam.

Egy próbát minden megér, de küzdeni csak pár dologért érdemes.

Miért szereted az egyik férfit, és a másikat nem? Miért van az, hogy az egyik pasas érintése hévvel borzongat meg, a másiké viszont hidegen hagy? Ez az igazi rejtély.

Miért szereted az egyik férfit, és a másikat nem? Miért van az, hogy az egyik pasas érintése hévvel borzongat meg, a másiké viszont hidegen hagy? Ez az igazi rejtély.

Halálra rémülsz mit keres valaki pár óra után a szíved közepében.

Tévedés, lángolás, csók és közöny. Rámászás, szétválás. Mosolyra könny.

Csak bedőlök újra és újra..Úgy látszik sosem nő be a szivem lágya.

Hazudj: az élet szép,

Hazudj: van értelme élni még.

Hazudj: a szerelem nem méreg,

Hazudj: csak engem kerget a halálba, végleg..

Hazudj: van még remény,

Hazudj: a szememben ég még a fény,

Hazudj: igazán szerettél,

Hazudj: álmodban is kerestél..

Hazudj: sírtál mikor elmentél...

Mit jelent a szó, hogy vége és mit hogy kezdet;  valaki nyert, valaki vesztett.

SÍRSZ; mert nagyon fáj ami történt,

VÁRSZ; hogy visszatérjen akiért megtörtél..

FEKSZEL; párnák között könnyekkel,

ALSZOL; magány közt a sötétben.

ÁLMODSZ; arról, hogy majd visszatér,

KELSZ; úgy h még mindig egyedül élsz.

REMÉNYKEDSZ; hogy legalább még látod egyszer,

CSALÓDSZ; mert álmodoznod nélküle kell.

ÉLSZ; úgy hogy már nem szeret,

HALSZ; mert úgy érzed jobb lesz így neked.

"Hogy vagy ?" -elavult.

"Kössz jól." - betanult.

Mi van Minnie-vel Micky nélkül?

Mi van Tigrissel Micimackó nélkül?

Mi van Patrikkal Spongyabob nélkül?

Mi van veled nélkülem?

Vannak azok a pillanatok, amikor már csak nevetni tudsz. Nevetni a jón, a rosszan, nevetni azon, hogy ennyire pocsék is minden.

Szeretlek, mint Spongyabob a medúzákra vadászni! Szükségem van rád,

mint Rák Úrnak a pénzre! Kellesz, mint Planktonnak a Herkentyűburger receptje!

.. - meddig leszünk még együtt?Ugye még jó sokáig? - .. háát kiszámoltam számológépen. Összeadtam, kivontam, szoroztam, osztottam és egy fektetet nyolcas jött ki.

Mindenkinek meg van a maga hercege. A legtöbb lánnyal megesik, h halálosan szerelmes lesz egy olyan srácba, aki fel sem figyel rá.

Mindenkinek meg van a maga hercege. A legtöbb lánnyal megesik, h halálosan szerelmes lesz egy olyan srácba, aki fel sem figyel rá.

Ha véletlenül találkozunk, egy mosoly legyen a jel,hogy ismeretlen ismerősként búcsúzunk majd el.

A zenének hangosan kell szólnia, hogy ne halljuk, hogyan omlik össze a világ.

Legyen az élet bármilyen mostoha, szeretni megtanít ,de feledni soha.

...Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a

múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. ...

Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden

kövön, amelyen én megbotlottam. ... S mindegyik botlás után állj fel és

menj tovább, úgy ahogy én tettem. Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem.

Akkor mondhatod, hogy ismersz!...

Onnan fogod tudni hogy jól vagy, ha nem találsz senkit akinek a helyében lennél és bármibe kerül, vagy akármi fáj, tudod hogy élni lehet is nem csak muszáj!

Egy kicsi szív, mely mától magányosan dobog,Egy kicsi kéz,melyet többé fogni, nem fogod,Sok kicsi könny, mi végig folyik arcomon,Sok kicsi dolog, mit elfeledni soha nem fogok,

Mert egy szívnek darabja a tied, mit tőled senki el ne vehet..

Közel hozzád, mégis távol tőled, de mindig melletted..

Édes szó, gyilkos vágy, de Ámor nyila ajándék,
És akkor jó, ha mindkettőnknek túl veszélyes ez a játék!

- Van, amit elfelejt az ember, ugye?

- Igen. Elfelejti, amire emlékezni akar és emlékszik arra, amit el akar felejteni

Milliószor messzebbre látunk sötétben, mint világosban. Ki látja fényes nappal a csillagokat?

A SZERELEM OLYAN, MINT EGY BICIKLI:

AMIKOR SZERETSZ, MEGBÁNTANAK.

AMIKOR MEGBÁNTANAK, UTÁLSZ.

AMIKOR UTÁLSZ, FELEJTENI PRÓBÁLSZ.

MIKOR FELEJTENI PRÓBÁLSZ, HIÁNYOLNI KEZDESZ

ÉS MIKOR HIÁNYOLNI KEZDESZ....

VÉGÜL ÚJRA SZERELEMBE ESEL.

Semmilyen szabály nem tarthat kordában bennünket, ha megtaláljuk a másik felünket.

Gyakran felejtünk el olyan

dolgokat, amikre emlékeznünk 

kéne, és emlékszünk az 

olyanokra, amit el kéne 

felejtenünk....

Elgondolkodtam, mi is vagy nekem..
- A napom, az éjem, az álmom,
A rebbenés a szempillámon,
A dobbanás a szívemben,
Az ujjongás a lelkemben,
A szellő ami megsimít,
Az öröm ami felderít,
A napsugár, mely melegít,
Csillagvarázs, mely felhevít,
Az izgalom, mikor várlak,
A boldogság, mikor meglátlak...
- Hát mindez vagy Te én nekem,
Mert Te vagy nekem a szerelem.
- Hát Te vagy az életem.

..Megszeretik egymást
Ifjú és leányka.
Tündér-álmot szőnek,
Sírnak is utána, -
Megszeretik egymást
S elfeledik egymást!

A nagy szerelemből. 
 Nem maradt meg semmi
 A multat olyan jól.
 El tudtam feledni:
 Nem emlékszem másra,
 Csak a búcsuzásra.

Ha szeretlek, akkor hazugság
amit igaznak hittem én.
Hazugság a sírás, a bánat
s az összetörtnek hitt remény.
Hazugság akkor minden,
minden egy átálmodott kárhozat,
amely még szebbé fogja tenni
az eljövendő álmokat.

Egy forró csók, egy ölelés...
Lázas szivünk összedobogna...
Aztán jöhet, mit bánom én,
A kárhozatnak égő pokla!
...Nincs kárhozat, mely ily gyönyörre
Eléggé gyötrő, kínos volna!

Most ölelne meg valaki,
Valaki, hogy emlékezzem:
Sohse öleltek még embert
Vissza szebben.

Mindent akartunk s nem maradt 
Faló csókjainkból egy falat, 
Vágy, emlék, bánat, cél, okság,
Egy pillanatnyi jóllakottság.

Egy félig csókolt csóknak a tüze
lángol elébünk.
Hideg az este. Néha szaladunk,
sírva szaladunk
s oda nem érünk.

Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szívedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!

Minden mosolyod, mozdulatod, szavad
 őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint a fémbe a savak,
ösztöneimmel belemartalak,
te kedves, szép alak,
lényed ott minden lényeget kitölt

Úgy szeress,mint
ha jó volna
mintha szívem
szíved volna.

Hegyes fogakkal mard az ajkam
Nagy nyíló rózsát csókolj rajtam,
Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.
Harapj,harapj,vagy én haraplak.

Nagy,mély szemed reám ragyog sötéten
S lelkemben halkan fuvoláz a vágy
Nagy,mély szemed reám ragyog sötéten
S a vér agyamban zúgva dübörög.

Álmomban mindig egészen enyém vagy.
S hiszem fönn is néha,hogy megcsókoltalak.

A szívem hoztam el. Csinálj vele 
Amit akarsz. Én nem tudok mást tenni
És nem fáj nekem semmi,semmi,semmi
Csak a karom,mert nem öleltelek.

Csüggedő szívvel loholok egyre,
Keresek valakit a végtelenbe,
Loholok egyre.

Úgy kínlódom! Nappal,éjjel
csak mindig reá gondolok:
Vaj' kit csókol most ő kéjjel,
Szembe szállva reményemmel,
Hisz tőle oly távol vagyok!

Amióta megláttalak,
Illatosabb a mező
És azóta tövis nélkül
Áll a büszke rózsatő

Ha eltűnik a szerelem,
A szív kérni : -Mi lesz velem?
Önző szív! magára gondol
S csakhamar életre kel.
S nem gyötrődik semmi gondtól,
Hisz gond nélkül válik el.

Érezni, hogy szemeid már szemeimben élnek és néznek. S érezni azt, ha szép, Veled szép és csak Veled teljes az élet

Mondhatnám hogy tökéletesek vagyunk... de ez sem lenne igaz csupán tökéletesnek látjuk egymást és tudod miért tesszük ezt? Mert szeretjük egymást

minden egyszerűbb lenne, ha nem döbbentem volna rá hogy szeretem.

Amikor két ember megismerkedik,és flörtölnek,elvannak egymással az egy jó játék….aztán egyszercsak eljön az a pont ahonnan már nem játék az egész,és azon kapod magad hogy szívvel-lélekkel benne vagy…..és már félted azt amid van,amit kaptál …

A legjobb barátnő...
Akinek mindent elmondhatsz...minden problémádat megoszthatod vele....ezerszer is meghallgatja ugyanazt a történetedet....akivel órákig el tudsz beszélgetni akár a semmiről is....ismered minden arckifejezését....bármilyen hülyeségben benne van ...aki melletted áll,megvéd mindentől és mindenkitől, de azért megmondja..., ha hülye voltál....a buli nélküle nem is buli...összeveszés?..pár percnél nem tart tovább....vásárolni csakis vele a legjobb....aki tanácsokkal lát el pasiügyekben....akivel nap mint nap fulladozol a nevetéstől :'D...akinek a vállán kisírhatod magad... akivel úgy szeretitek egymást, mintha tesók lennétek....és még sorolhatnám...szóval...akit soha, de SOHA nem akarsz elveszíteni....

Nem tudhatod előre, hogy melyik lesz életed legfontosabb napja. Amiről azt hiszed, hogy fontos lesz, az úgysem olyan lesz, mint ahogyan azt elképzelted. Ez egy az átlagos napok közül. A legfontosabb nap is normálisan kezdődik. Azokat a napokat a végük teszi a legfontosabbá.(...) A napot, amikor elkötelezed magad valami vagy valaki iránt. A napot, amikor összetört a szíved. A napot, amikor megismerted a nagy Őt. A napot, amikor rájöttél, hogy nincs elég idő, mert örökké akarsz élni. Ezek a legfontosabb napok, a tökéletes napok.

Fegyverben réved fönn a téli ég, 
kemény a menny és vándor a vidék, 
halkul a hó, megáll az elmenő, 
lehellete a lobbant keszkenő. 

Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon 
helyezkedik a csontozott uton; 
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog, 
zuzódik, zizzen, izzad és buzog. 

De fönn a hegyen ágyat bont a köd, 
mint egykor melléd: mellé leülök. 
Bajos szél jaját csendben hallgatom, 
csak hulló hajam repes vállamon. 

Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén 
szerelem szólal, incseleg felém, 
pirkadó madár, karcsu, koronás, 
de áttetsző, mint minden látomás.

De jó annak, aki senkit 
Nem szeret, 
Mosolyoghat örök, fájó 
Könny helyett, 
Kinek álmát nem zavarja 
Semmi sem, 
Mert nem tudja, mily nagy kín a 
Szerelem!

Az én szerelmem nem viharzó tenger, 
Nem hajtja szenvedély. 
Az én szerelmem nyugodt tónak képe 
Oly csöndes, tiszta, mély.

És lettem volna napfény inged redőjén, 
Szél, mely hajadba kap, 
Lepke, mi bőrödre szállhat 
és érzés, mely szívedben ragad.

Nem tudok nélküle emberként létezni, élni,
Ha nincs, kezdek halálosan rettegni, félni.
A szám kiszárad, szívem hevesen dobog,
Értsd meg nem betegség, függő vagyok.

Ha kérnélek: gyere! Mit tennél?
Talán jönnél?! Talán ellöknél!
Ha szólnék: maradj! Mit felelnél?
Talán azt gondolnád: ez nincs eszénél!

Sóhajom vágyódó, 
egyre csak kereslek... 
Nem értem, nem érzed, 
mennyire szeretlek? 

Azt a tényt, hogy nem velem van elnézem,
emiatt csak ábrándozom róla a sötétben.

Mint a száraz falevél,
langyos, őszi szélben,
úgy karolsz át lassan,
remegve és félve.

Ha tehetném,
Most belehullnék
Könnyeim záporának
Örvénylő tavába,
A fájdalom tutaján
Evezve vetődnék kavargó
Mély zuhatagába.

A szív tehetetlennek érzi magát, 
Ha érte másik kettő harcba vág. 
Tehetetlennek érzi akkor is magát, 
Ha reá egy időben kettő vár. 
Két szív közt nem választhat, 
Hisz tudja az egyik boldogtalan marad. 
Ősi ellen fele a szívnek az ész, 
Döntési lehetőséget most ő kér. 
De a szív iszonyúan makacs, 
S minden lehetőséget megtagad. 
Nem bír választani a szív, 
Hisz mindkettőt igazán szereti. 
Nem bírja tovább a fájdalmat, 
S a szív fájdalmában meghasadt

Én úgy gyászolok, 
ahogy szeretek, 
és úgy halok, ahogy nem élhetek- 

És ha e szómért: szeretlek, 
Úgy kikelhetsz ellenem: 
Egypár csókkal megkövetlek: 
Csak hagyj holtig vétenem. 

És ott van valami,Valami benned,Valami kettőnk között,Ami nem hagy nyugodni.

Valahol azt tartják, hogy ha sokat gondolsz valakire, azt megérzi.... vajon tényleg?

annyira könnyű elhinni egy hazugságot,ha te is azt szeretnéd,hogy igaz legyen....

A legboldogabb ember az, aki aggódás nélkül várja a holnapot!

Én úgy érzem, van rá esély, mert a szépség csakis máz.
Bár a külcsín s nem az érték, mit egy nőnél elsőként látsz.
De ha átragyog a lélek, nincs több hibás arcvonás.
Aki hű, az hamar szép lesz, és egy férfinak mért kéne más?!

Nem az az igazi fájdalom amitől könnyes lesz a szem, hanem az mit magunkban hordunk, titokban csendesen

Nem a véletlen műve ha a szakadék szélén ülve semmibe lógó lábbal haragban állsz az egész világgal...

A barát az esőben egy esernyőt nyújt neked... a legjobb barát azonban elvenné a tiédet és azt üvöltené: Kapj el, ha tudsz... 

Gyűlölöm, ki játszik a szív érzéseivel, főleg ha közben észre sem veszi, hogy akivel játszik, minden szavát komolyan veszi.

ő nevet az álmaimon, de én az ő nevetéséről álmodok .

én már csak egy lány vagyok az életében.. de egyszer.. régen.. én voltam A lány.

Ne a hibáit számold amit elkövet,  hanem: a vele töltött boldog perceket.  Azt, hogy hányszor volt, hogy nagyon hiányzott,  Azt, hogy hányszor érezted, hogy érintésétől a hideg kirázott.  Ne hízelgő, nyálas, szép szavakat várj tőle el.  Csak pár érintést amiben érzéseit mondja el.  Azt nézd, hogy ölel meg mikor fázol,  Hogy elnézi-e neked mikor nagyot hibázol.  Hogy csókol meg mikor búcsúztok  hogy néz rád mikor újra találkoztok.  Elvisel-e úgyis ha éppen hisztis és nyűgös vagy,  kellesz-e neki úgyis ha kicsit bolond és gyerekes vagy?!  Én a hibáit kerestem és elmenekültem, elcsesztem.
Bánom már, mert még szeretem, de örökre elvesztettem.

Minden iskolás gyerek végezhet a fizikaórán kísérleteket, hogy meggyőződjék bizonyos tudományos hipotézis valódisága felől. De az embernek, akinek csak egy élete van, nincs lehetősége kísérlettel ellenőrizni a hipotézist, s ezért sohasem fogja megtudni, hogy jól tette-e, amikor az érzelmeire hallgatott.

talán egyszer foghatom a kezét, s nekem adja majd a szívét.

Te vagy szívem sütijének legnagyobb csokidarabja

Szeretnék a macid helyébe lenni,

téged szorosan átölelni s így várni az álmot,

hogy elrepítsen minket a mából

egész életemen keresztül várnék rád veszettül.

Kora reggel, az iskola padban.
Nevedet rajzolva, sírva fakadtam.
Könnyeim a papírt egyre csak áztatták.
Fájt még, hogy elfeledtél, hogy megváltoztál

 szerelembe esni egy ...veszélyes alakkal.

későn fog rádöbbenni, hogy mégis volt egy lány, ki hibái ellenére eszméletlenül tudta szeretni

Hogy csinálod?
- Micsodát?
- Hogy még mindig tartod magad... Azok után is...
- Értem. Tudod, ezen én is sokat gondolkoztam, és...
- És?
- Rájöttem. Gyakran érzem, hogy már elegem van, most véget vetek mindennek, csak várok még egy kicsit vele... És akkor egy barátomra pillantok.
- És?
- Ennyi.
- Ez használ?
- Itt vagyok, nem? És látod mi van az arcomon?
- Mosoly...

A férfiakban mindig is csak a hibákat szerettem. Ami azt illeti, volt mitszeretni rajtuk.