2011. április 28., csütörtök

Rád nézek és nem érzem a szomorúságot magamban. Vagyis hát ez jó. Szóval az a rossz, hogy ha rád nézek ürességet érzek. Ez egyrészt azért van mert még mindig nálad van a szívem, más részt azért mert kezdesz idegenné válni. Sokszor nem ismerlek már. Egy idegen aki valamilyen oknál fogva börtönbe tartja a szívemet magánál. Bár az is lehet, hogy én tartom börtönbe nála. Bonyolult érzések ezek

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése