a szobám nem egy kupleráj.ez kortársművészet.

Fogni akarom a kezed,átölelni amikor szomorúnak látlak,megcsókolni amikor csak arra vágyok.Érzeni akarom az érintésed a simogatásod.A karjaid közt akarok elaludni abban a tudatban,hogy reggel ez nem ér véget és nem kell,hogy elengedjelek.. !

hiányát tagadom...

bolond szívem csak a tiéd...

És nem kell más, mert az nem olyan, annak nem olyan az illata,a lélegzetvétele, a horkolása, a hasa, a szőre. Senki nem érti, hogy nem kell más. Nem kell. Nem, nem, nem...!

A mennyben születtem,mégis a pokolban vagyok, 
rossz kislány voltam kidobtak az angyalok.

Szerelemhez nem kell szépség,szerelemhez nem kell ész,
szerelemhez nem kell semmi más, csak szerelem kell és kész.
Szerelemhez nem kell kastély,szerelemhez nem kell vár,
szerelemhez nem kell semmi más csak egy fiú és egy lány. 

Mi az élet? Őrület. Mi az élet? Hangulat. Látszat, árnyék, kábulat. Legfőbb jói: semmiségek; mert álom az teljes élet, holmi álom álma csak.

Szeretem az eleven szerelmet, a felforgató humort, a lehetetlent és az illúziót. Szeretem a fiatal, szabad emberek nevetését. Gyűlölöm a lemondást, a türelmet, a hivatásos hősiességet és minden kötelező szépérzést. Félek, hogy megismerem a korlátaimat.

Egyszer elkaptam a pillantását, azóta szeretem.

Igen. Minden érzések közül a szenvedély az, ami értelmet ad annak, hogy élünk, és mentséget arra, hogy elkövetünk mindenféle bűnt.

..egy nap a fényes mennyben jártam, másnap a pokol tüzében álltam.

Nem az lesz a bajnok, aki ritkán esik el,
Hanem,ki százszor kerül földre mégis Ő áll fel !

Két cseresznye beszélget.
Az egyik elkezd nevetni...
- Te meg min nevetsz?
-Kilóg a kukacod!

Ne veszítsd el azt, aki vagy, a csillagok homályában
A látszat becsap, az álmaidnak higgy
Rendben van, ha nem vagy okés
Néha nehéz követni a szíved
A könnyek nem azt jelentik, hogy veszítesz
Mindenki megsérül
Csak légy hű ahhoz, aki vagy

Lennék neked angyal, vagy mondjuk ördög is, lehetnék bátor, de ha kell szerény is.

Én bármit megtennék, odaadnám mindenem, de te észre sem veszel, csak elmész mellettem...

"Tegnap még szerettelek, holnap már gyűlölni foglak!" - Lehet azt mondani, lehet azt megtenni; de nem lehet azt - érzeni.

Aztán van egy egészen másfajta szerelem, a legkegyetlenebb fajta, amelyik szinte megöli áldozatait. Úgy hívják: viszonzatlan szerelem! Na, én ennek a szakértője vagyok.

Megy az idő. Túl gyorsan megy. Csak Én maradok itt. Csak Én nem tudok továbblépni. Csak Én nem tudok a jelenben élni. Csak Én nem tudom hátrahagynia múltat. Csak Én nem tudlak elfelejteni. Csak Én nem..

Nem tehetsz ellene... Elragad,
magával ránt, vonzáskörébe kerülsz, és elnyel, mint valami fekete lyuk,
vagy futóhomok... Minél erősebben próbálsz szabadulni, annál előbb
leszel véglegesen a rabja. És az egészben a legszörnyűbb: hogy végig ezt
akartad.

 És még nagyobb ostobaság elhagyni valakit, aki iránt ilyen erős érzelmeid vannak. Elhagyni, ráadásul anélkül, hogy harcolnál érte. Ezt én is elkövettem egyszer. És nagyon megbántam, mert soha többé nem találkoztam senkivel, akihez olyan erős érzelmek kötöttek volna.

A nők megérzik, ha egy férfi a szemükbe néz és másvalakit lát.

A nők nagyon furcsák. Váratlanul kegyetlenek,
néha meg váratlanul gyöngédek.

- Nincs meg köztetek a vonzalom. Hidd el, hogy csak kihasznál. Te viszont egy erős csaj vagy, sok mindent megéltél már. Ne engedd, hogy becsapjon téged! (...) Keress egy olyan embert, aki őszinte hozzád!...
- Nem keresek mást helyette, mert én őt szeretem.(...) Megvan rá az oka, hogy ne akarjon engem, méghozzá nagyon is jó oka. A helyében én sem akarnám magamat. Az is igaz, hogy erős vagyok, tudok küzdeni, például a mai napig harcolok az életemért, de győzni fogok... megszerzem őt, ha nagyon akarom, biztosan megszerzem.

Ti férfiak azt hiszitek, hogy mindent megengedhettek magatoknak, hogy az egész világ körülöttetek forog, és mindenki más csak selejt. Hát nehogy azt hidd. Akármikor összetöröm, kifacsarom a szívetek. Sosem leszek a céltáblátok.

ha rád nézek megértem,hogy mennyire lehet vágyni valakire..

A világ minden szépségéért sem akarnám elcserélni az egyéniségemet, még akkor sem, ha nincs benne semmi különös.Én én magam vagyok, és ez több annál, amit néhányan elmondhatnak magukról.

Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az. (...) A nagy találkozások, a lélek közeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő.

Ha van egy szív, mely érted dobban, szeresd őt mindenkinél jobban. Mert ki tudja, lesz-e idő, mikor fáj a szíved érte, de már késő.

Tudom, hogy lehetetlen, de tudom, hogy meg fogom csinálni!

Egy kapcsolatot akkor is meg kell próbálni ha nincs értelme, hisz abból születnek az igazi szerelmek.

Leoltom a lámpát és sötét lesz, elbújok az ágyba, mint egy 5 éves..

..legszívesebben a kedvenc ízű gumicukrod lennék.

Engem nem zavar ha... a fogkrémet nem hátulról nyomod ki a tubusból, ha este focit nézel a tv-ben, ha viccből oltogatsz, ha késel a megbeszélt helyről, ha elmész a barátaiddal bulizni, ha megijesztesz egy horror film alatt, ha kinevetsz mikor elrontok valamit, ha nem vagy romantikus, ha nem lelkizünk órákat, ha nem nevetsz minden viccemen... nekem mindegy, csak TE legyél VELEM. 

Lehet, hogy kívülről nyugodtnak tűnök, de magamban már háromszor kinyírtalak!

Megtisztel az irigységed, de nem tudom viszonozni.

Múltkor átmegyek az úton, egy bmw-s megáll, lehúzza az ablakot, és azt mondja: "Nem tudod hol a zebra, hülyegyerek??" Csak annyit mondtam: "Nem, de ha találkozom vele, megmondom hogy a majom kereste...

Sohasem írtam egyetlen szerelmeslevelet sem anélkül, hogy írás közben fel ne lázadtam volna az ellen, amit írok.

Bár a szívem ragyog, hétköznapi vagyok.

...Elgondolkodtam,mi is vagy nekem ....

-a napom,az éjem, az álmom,

a rebbenés a szempillámon,

a dobbanás a szívemben,

az ujjongás a lelkemben,

a szellő ami megsimít,

az öröm ami felderít,

a napsugár mely melegít,

csillagvarázs,mely felhevít,

az izgalom,mikor várlak,

a boldogság,mikor meglátlak..

-hát mindez vagy te énnekem,

mert te vagy nekem a szerelem-

-hát te vagy az életem....

Egyedül állok én,
a világ közepén...
A sikerhez vezető úton,
rend szerint megbotlom.


Ki segít fel engem,
ha egyszer elesem?


A legjobb barát 
ki segítő kezet ád.
Elkísér utamon, 
mikor szomorkodom.


Ha nincs erőm lábra állni,
eszében sincs sajnálni.
Megfogja két kezem,
s elüldögél velem.


Egyedül állok én,
a világ közepén?
Én csak hallgatok...
Te tudod mit akarok...


Van ami e világban múlandó,
a barátságunk örökké tartó...

Nekem ott van az otthon,
Ahol te haza vársz.
S hogy fázom az éjben
Forró karodba zársz,
Ha a holnaptól félek
Nekem  te adsz erőt.
És csak veled látom 
Szépnek a jövőt.

Az egyik szemem sír, a másik nevet, mert hülye voltam, és foglalkoztam veled.

A szerelem nem kérdezhet sokat, mert abban a pillanatban, amint elkezdünk gondolkodni, elkezdünk félni is. Megmagyarázhatatlan félelem ez, nem is érdemes megpróbálni szavakba önteni. Talán attól félünk, hogy a másik megvet, hogy visszautasít, hogy megtörik a varázs. Lehet nevetségesen hangzik, de így van. Ezért jobb, ha a szerelem nem kérdez, hanem cselekszik.

És igen, jól sejted, szerelem volt első látásra. Teljesen és visszafordíthatatlanul beléd szerettem. Tudtam, hogy az életem fordulatot vett abban a szent pillanatban, ahogy megláttalak.

Egyszer, ha ráérsz, meséld el milyen mellettem, hazudd, hogy kurva jó, és hazudd, hogy kellettem.

Hallgass, ne mondj nekem inkább egy árva szót sem! Nem akarom, hogy újra hazudj nekem... És tudod miért? Mert elhiszem...

Egy szakítás után mindenki azt gondolja, hogy jól van, de néha a legkisebb dolog is felkavarhat és visszaránthat.

Megrémiszt, hogy kellek neked, de még inkább, hogy kellenél...

Rég várok valakire, aki csak olyan, mint te...

Az egyik szemem sír, a másik nevet, mert hülye voltam, és foglalkoztam veled.

Ha akarod még ezerszer mondom el, hogy rajtad kívül senki sem érdekel...

Amíg elérhetetlen, addig ellenállhatatlan.

Az álom szép addig, míg el nem repül, úgy lennék most vele, mindegy mibe kerül.

Túl sok arcod volt,
S tudom, mást is megcsaltál,
Hiszen mindig azt teszed,
Amit az érdeked kíván...
Látod, mégis elgyöngít,
Hogy szükséged van rám,
Mert volt idő,
Hogy más voltál...

Azt mondják,hogy neked annyit ér egy lány,hogy megszerzed és mehet,vége,nincs tovább...

Egy pillangót kergetek, mióta csak élek,
Soha nem figyelek, mikor, hova lépek.
Ő pedig csak csendben messze elrepül,
S néha-néha a távolban mégis előkerül!
Tudom, úgysem lesz az enyém, mégis szaladok,
De az évek során egyre lassabban haladok!
A körülvevő emberek csak néznek rám bután,
Én pedig csak futok, futok az álmaim után

Nem mindig az a jó,ha a szív diktál,néha az ész mellet kell hogy álljak, Még akkor is ha egy fontos személy szemében egy senkivé kell hogy váljak..

Furcsa dolog, hogy félünk elengedni azt ami nem is volt a miénk.

- Meséltem, hogy mikor tudtam, hogy elveszlek?

- Mikor először láttál a kifutón?

- Nem. Akkor, amikor abban a harmadik utcai étteremben voltunk.

- Hm... már emlékszem!

- Fehér vászonruhát viseltél. És rendeltél egy hatalmas adag oldalast, és olyan étvággyal ettél; könyékig szaftos voltál, húscafatok a fogad közt, a hajad csupa zsír. Mikor végeztél, mondtam, hogy milyen egy malacka vagy. Erre előkaptad a tükröd, megnézted magad és kitört belőled egy hatalmas, boldog, önfeledt, zabolátlan kacagás. Betöltötte a helyiséget. Én meg arra gondoltam, hogy ez az a hang, amit hallani akarok életem végéig. Ezért kértem meg a kezed; semmi köze nem volt a szépségedhez.

- Tudod én mikor döntöttem el, hogy örökre veled akarok lenni?

- Nem. Mikor?

- Úgy körülbelül fél perce.

Nők a kalandban is szerelmet keresnek. A férfiak a szerelemben is kalandot.

A férfiak olyanok mint a parkoló hely , a jobbak már foglaltak, a többi a nyomorékoknak van fent tartva.

.nem bírod tagadni hisz látszik rajtad,szereted a jelened,de hiányzik a múltad.

álmélkodva. megalázva. egy tekintetben. furcsamód. természetesen. elalélva. keményen meghátrálva. mosolyogva. bántva. csodálva. titkon. hazudva. kimondva. egy szót se szólva. letagadva. szépen. örökké. elutasítva. hátat fordítva. vakon. ökölbe szorítva. bámulva. csukott szemmel. simogatva. ütve. szenvedéllyel. közönnyel. akarva. gyűlölve. szégyenkezve. fájva. üvöltve. halkan. sírva. sehogy.
SZERETLEK

A rossz fiúk mindig olyan kiszámíthatatlannak és titokzatosnak tűnnek. Mellettük ritkán vagyunk boldogok, mégis, ha annak érezzük magunkat röpke pár napig, az már bőven megérte a kínszenvedést.

Vannak dolgok, amiket sosem felejt el az ember: a zene, a holdfény vagy a csók - amiket a gyakorlati életben az ember pillanatnyinak vél, éppen ezért nem sokat törődik velük. Nevetségesnek tűnhet, de pontosan ezek a dolgok tartanak a legtovább, hiszen ezek dacolnak leginkább a feledéssel..

 Ilyenek voltunk, vadak és jók, bűnösök közt is ártatlanok...

Amikor nagyon jól érezzük magunkat és boldogok vagyunk, bele se gondolunk, hogy ezek a pillanatok egyszer mennyire fognak hiányozni.

Egyszer szeretnék tökéletes lenni... Szeretnék szép lenni, okos lenni, vicces lenni.. Szeretnék tökéletes lenni az Ő szemében..

Ezentúl, más lesz minden, tátsd a szád nagymenő, a jó kislány már a múlté, ez egy bombanő..

Szeretlek S-sel, szeretlek Z-vel, szeretlek, a szeretlek összes betűjével.

Elmondtam a legnagyobb titkomat: őrülten szeretlek. Erre csak üres szavakkal találtam magam szemben. Talán, ha belegondolnál, hogy mit is érezhetek, rájönnél, hogy ilyen szeretetet senki nem fog adni neked. Én várok rád még reménytelenül is, és a fél életemet áldozom fel ezért az érzésért. Bár tudom, hogy érdekeltelek, de látom túl gyáva vagy, hogy kimutasd azt, amit ott legbelül érzel. Hálás leszek neked, amíg csak élek, hogy megismerhettelek. Még úgy is ha ez miatt megy tönkre egy része az életemnek.

.Szoktad úgy érezni hogy összetörtél?

Szoktad kirekesztve érezni magad?

Mintha valahogy csak nem nem lenne helyed

És senki nem értene meg

Be szoktál zárkózni a szobádba?

Jó hangosra tekerve a rádiót

hogy senki nem hallja hogy sikítasz

Nem, te nem tudod milyen érzés

Amikor semmi nem tűnik jónak

Nem tudod milyen érzés

Olyannak lenni mint én

Megsebzettként, úgy érezve elvesztél

Kint hagyva a sötétben

beléd rúgva mikor padlón vagy

Mintha csak lökdösnének

Az összeomlás szélén állva

De senki nincs aki megmentene

Nem, te nem tudod milyen ez

Köszöntelek az életemben..

Te sosem fogod megérteni, milyen az, amikor egy pillanat, egy szó, egy tekintet is fájhat,

Mikor egy félrehúzott száj, és a szemem már könnybe lábad,

Mikor nem látom a tekinteted és mindent semminek érzek,

Mikor nem érhetek hozzád és csak messziről nézlek.

mi az, ami a döntéseinket irányítja? az érzelem vagy az értelem?
összefügg-e ez a két dolog, vagy csak az egyik lehet domináns?

Lelkem a lehetetlent akarja, az eszem azt mondja, ezt nem szabad. S a szívem majd megszakad.

Talán jobban jártunk, amikor kevesebbet gondolkodtunk és többet csókolóztunk. Az érettségivel éretlenné válunk az igaz szerelemre? A szívügyek terén a középiskola lenne a mérvadó?

Hidd el pajti fogsz te még utánam koslatni..

Aznap este a reményről elmélkedtem. Talán butaság optimistának lenni. Talán a pesszimizmus olyan, mint a hidratáló krém. Nap mint nap használnunk kell, különben hogy állunk talpra, ha a valóság szétzúz mindent, amiben hittünk? És a szerelem, bárki bármit is mond, nem mindenható. A remény olyan drog, amiről le kell szoknunk, vagy ezt tart életben minket? Mi rossz van abban, ha bizakodunk?

Ha elveszítesz valakit, rájössz, mennyire is volt fontos számodra, de igazán csak akkor érted meg, amikor még egyszer a szemébe nézel.

Hiába tagadom még mindig vágyom rád.. hiányzol talán még jobban mint gondolnád.

Hiába tagadom még mindig vágyom rád.. hiányzol talán még jobban mint gondolnád.