Egy pillangót kergetek, mióta csak élek,
Soha nem figyelek, mikor, hova lépek.
Ő pedig csak csendben messze elrepül,
S néha-néha a távolban mégis előkerül!
Tudom, úgysem lesz az enyém, mégis szaladok,
De az évek során egyre lassabban haladok!
A körülvevő emberek csak néznek rám bután,
Én pedig csak futok, futok az álmaim után