2010. november 30., kedd
2010. november 28., vasárnap
2010. november 26., péntek
nekem Pepsi,neki Coca
nekem cipő,neki csuka
neki ha felszed,nekem ha lead.
nekem a gyros,neki a kebab
neki jéggel,nekem Jéger.
neki Tonic,nekem nem kell!
neki ha józan,nekem ha részeg
neki ha lassan,nekem ha szétszed.
nekem a haja,neki a szemem.
neki ha ráül,nekem ha fekszem
neki herba,nekem csalán
nekem biztos,neki talán
neki ha kemény,nekem ha puha.
nekem Ő mindig,neki én soha!
nekem cipő,neki csuka
neki ha felszed,nekem ha lead.
nekem a gyros,neki a kebab
neki jéggel,nekem Jéger.
neki Tonic,nekem nem kell!
neki ha józan,nekem ha részeg
neki ha lassan,nekem ha szétszed.
nekem a haja,neki a szemem.
neki ha ráül,nekem ha fekszem
neki herba,nekem csalán
nekem biztos,neki talán
neki ha kemény,nekem ha puha.
nekem Ő mindig,neki én soha!
ha az éjszaka véget ér,de még napkelte előtt,ölelj át,vigyázz rám,mint soha azelőtt. Ha hallgatsz,én is hallgatok,nézlek,s beszívom illatod. Ha beszélsz iszom szavaid,figyelem ajkad és kezed mozdulatait. Ha hozzád bújok,veled biztonságban vagyok. Ha szeretsz nem kell úgy tennem mint a nagyok; lehetek az,aki vagyok.
Oly furcsák vagyunk mi emberek,a lelkünk sír,az ajkunk nevet. Egymásról azt hisszük,boldog talán,s irigykedünk minden szaván. Azt hisszük,ha a szeme ragyog,gondolatai tiszták,szabadok. S nem vesszük észre,hogy is vennénk észre,hogy könnyei égnek csillogó szemében.Hazugság az egész életünk,hisz akkor is sírunk,ha nevetünk.
Sose lettem az,amivé lettem. Megbántam,hogy egyszer a szívem után mentem.Szívem után mentem,nem hallgattam másra. Elvette az eszem egy fiú kacagása. Elhagyott a fiú,a szívem összetörte. Ha bűn a szerelem,én megbűnhődtem érte. mégis büszke voltam,vissza sem hívtam. De álmaimban azt a fiút százszor visszasírtam.
Soha ne légy szomorú,ha a valóság túl rideg,ne keseredj el,ha nem találod a helyedet. A valós élet olyan,mint a csörgedező patak,előfordul néha,hogy nehezebben halad. Ha nem találod céljaid,ne gyötörd magad,idővel majd alakul,mi e percben csak gondolat. Kérdezhetnéd miért élünk,de senki sincs,ki választ ad,minden napunk küzdelem,mely mindhalálig megmarad.
vajon hányan élik át azt amit te?
vajon hányan nézik most ugyanezt?
és mások mit csinálhatnak ebben a percben?
59 ezren megismerkednek egy idegennel
ennél is többen csókot váltanak
200 ezren ölelkeznek
250 ezren új lépést tanulnak
másfél millióan táncra perdülnek
és sokan valami szépet rajzolnak
annyi közös van bennünk
miért nem tünhetnének el a köztünk lévő
határok?
vajon hányan nézik most ugyanezt?
és mások mit csinálhatnak ebben a percben?
59 ezren megismerkednek egy idegennel
ennél is többen csókot váltanak
200 ezren ölelkeznek
250 ezren új lépést tanulnak
másfél millióan táncra perdülnek
és sokan valami szépet rajzolnak
annyi közös van bennünk
miért nem tünhetnének el a köztünk lévő
határok?
Ha csalódott vagy,s úgy érzed,hogy minden hullám összecsap,gondolj bele mennyi ember vállalná a sorsodat.
Ha önmagadat elfogadod,könnyebb lesz az életed,mindig csak a jóra figyelj,s hibáidat elfeledd.Ha nem látod a fényt,a napot nyisd ki jobban a szemed,gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.Mindig csak a mának élj,s az örök szabályt ne feledd: a holnap mindig tiszta,mivel nem szennyezi semmi tett.
Ha önmagadat elfogadod,könnyebb lesz az életed,mindig csak a jóra figyelj,s hibáidat elfeledd.Ha nem látod a fényt,a napot nyisd ki jobban a szemed,gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.Mindig csak a mának élj,s az örök szabályt ne feledd: a holnap mindig tiszta,mivel nem szennyezi semmi tett.
2010. november 25., csütörtök
Talán csak egy lányt...
Talán A lányt...
Talán egy barátot...
Talán egy régi szerelmet...
Talán a múltat, vagy esetleg a jövőt...
Esetleg A szerelmet...
Talán egy ismerős figurát...
Talán a legnagyobb ellenséget...
Talán azt, akit csak gyűlölni tudsz...
Azt, aki fájdalmat okozott neked...
Azt, aki nem szeretett...
Lehet, hogy egy komoly csajt,
Vagy csak egy szeleburdi kislányt...
Mindenkinek mást jelentek..
Talán A lányt...
Talán egy barátot...
Talán egy régi szerelmet...
Talán a múltat, vagy esetleg a jövőt...
Esetleg A szerelmet...
Talán egy ismerős figurát...
Talán a legnagyobb ellenséget...
Talán azt, akit csak gyűlölni tudsz...
Azt, aki fájdalmat okozott neked...
Azt, aki nem szeretett...
Lehet, hogy egy komoly csajt,
Vagy csak egy szeleburdi kislányt...
Mindenkinek mást jelentek..
Nem feledem mikor először találkoztunk évekkel ezelőtt még. Éreztem, hogy fáj valami és szóltam hozzád. Te vissza. Majd csak azon vettük észre magunkat, hogy nem bírjuk ki, hogy ne lógjunk egymáson. Hatalmasakat nevettünk, láthatatlanul fonódtunk bele egymás életébe. Tudtam, hogy nem akarlak elveszíteni mert Veled annyira természetes minden és annyira jó, hogy eddig még nem tapasztaltam senkinél. Én elkezdtem a mondatot, Te befejezted. És egy-egy hanglejtésből vagy egy-egy szóból tudtuk, hogy milyen hangulata van a másiknak. Imádtam azt az érzést, hogy ismerem minden rezdülésedet. Jó érzés volt, hogy szeretlek és Te viszont szeretsz és tudtam, hogy hiába vagy távol, tudom, hogy feltételek nélkül szeretsz. Azt szereted aki vagyok.
2010. november 24., szerda
2010. november 23., kedd
"Szerelem az, amikor fuldokolsz a félelemtől, hogy eltűnhet az életedből, és amikor nem tudsz enni a szomorúságtól. Amikor a lelked olyan darabokban van, hogy évek kellenek hozzá, hogy össze tudd magad szedni. Amikor nem tudsz másra gondolni, csak Ő jár a fejedben, és hiába bánt, hiába gyilkol meg, nem tudsz haragudni rá. Mégis megölnéd. Amikor olyat is megtennél, amit addig el sem tudtál volna képzelni. Megalázkodsz, és könyörögsz. Sírsz."
Meg akarom érteni a szerelmet. Tudom, hogy akkor éltem igazán, amikor szerettem, és azt is tudom, hogy most semmi olyan nincs az életemben, ami lelkesítene. De a szerelem olyan szörnyű: nap mint nap látom, hogy szenvednek a barátnőim, és nem akarom, hogy velem is ez történjen. Ők, akik azelőtt kinevettek az ártatlanságom miatt, most folyton azt kérdezik, hogy tudok ilyen jól uralkodni a férfiakon. Ilyenkor csak mosolygok, és nem felelek, mert tudom, hogy a gyógyír még rosszabb, mint a fájdalom: egyszerűen nem leszek szerelmes.
A valóságos életről tudni kell, hogy ha valami marhaságot csinálsz,
rendszerint megkeserülöd. A könyvekben a hős annyi hibát követhet el,
amennyit csak akar. Nem számít, mit csinál, a végén úgyis minden jóra
fordul. A rosszaknak ellátják a baját, a gubancokat kibogozzák, és
végül minden rendbe jön. Az igazi életben a porszívók megölik a
pókokat. Ha úgy mész át egy forgalmas úton, hogy nem nézel körül, elüt
egy autó. Ha leesel a fáról, biztos, hogy eltöröd valamelyik csontodat.
Az igazi élet azonban veszedelmes. És kegyetlen. Nem kellenek neki
hősök, fütyül a szerencsés befejezésre, és arra, hogy a dolgoknak
milyennek kellene lenniük.
rendszerint megkeserülöd. A könyvekben a hős annyi hibát követhet el,
amennyit csak akar. Nem számít, mit csinál, a végén úgyis minden jóra
fordul. A rosszaknak ellátják a baját, a gubancokat kibogozzák, és
végül minden rendbe jön. Az igazi életben a porszívók megölik a
pókokat. Ha úgy mész át egy forgalmas úton, hogy nem nézel körül, elüt
egy autó. Ha leesel a fáról, biztos, hogy eltöröd valamelyik csontodat.
Az igazi élet azonban veszedelmes. És kegyetlen. Nem kellenek neki
hősök, fütyül a szerencsés befejezésre, és arra, hogy a dolgoknak
milyennek kellene lenniük.
Folyamatosan eltöprengek,hogy van-e értelme. Csak gondolkodok,mást nem teszek,de az a baj mindig oda jutok,hogy szeretem. Miért? Bárcsak tudnám... Eddig jobban akartalak szeretni,mint most. Most nem akarlak,nem csak azért,mert nem érdemled meg,hanem mert belepusztulok,hogy nem tudok másra nézni. Hiába nézek rá akárkire,nem látok benne semmit,nem érzem,hogy meg kéne szereznem,hogy kell. De ha rád nézek,akkor meglátom a mindent. Annyira nem érdemled meg pedig...annyira de annyira meg kéne,hogy vesselek. De közben meg annyira imádlak,megőrülök érted. Még ha meg csalsz is megbocsájtom,mert olyan hülye vagyok,hogy nem tudok nélküled élni. De ha tudnék se akarnék..mert mindenhogy szeretlek,bármit teszel bármit mondasz,mindenképp oda vagyok érted.
Érthetetlen. Egyszerűen amikor meglátom a gyomrom mintha teljesen összeszorulna és a szívem is össze vissza kalimpál. Ezeket az érzéseket váltja ki belőlem Ő. Egy olyan ember, akit nem is ismerek. De a puszta látványa annyira lenyűgöz, hogy ismeretlenül is megkapná a szívemet és annak minden szeretetét. Érthetetlen. Felejtenem kellene? De mit felejtsek ha egyszer nem is ismerem? Felejtsem a szemét, arcát, illatát és mozdulatait? Nem. Azt semmiképp. Hogy is felejthetném el azt az embert aki ilyen erős és hatalmas érzéseket vált ki belőlem? Nem. Bármit eltudnék viselni, de ilyen különleges ember felejtését azt nem. Mi maradna akkor nekem? Üresség. Határtalan és mély üresség.."
Tudod,a pillangót ha elszeretnéd kapni,soha nem szabad üldöznöd.
Ha üldözöd a pillangó csakazértis elmenekül előled.Felszáll a magasba.
Te pedig lent maradsz.És a buta pillangót nem érdekli más csak önmaga.
És nem foglalkozik veled,aki lent maradtál.De ha nem üldözöd a pillangót,
csak leülsz nyugodtan,nézel rá,a pillangó felfigyel rád. Várja,hogy te is üldözni kezdj,s ő a magasból nézzen rád. Titokban azonban mindig azt kívánja: te legyél más.Ha nem üldözöd,a pillangó már szinte csak rád figyel.
El szeretné nyerni a tetszésed.S ha te ekkora egy virágra,a napra nézel,
a pillangó dühödten fog feléd röppenni. Féltékeny lesz,s addig illegi-billegeti magát,míg újra rá nem figyelsz. És ha te szereted ezt a pillangót,nem kezded el üldözni. S o olyan közel megy hozzád,hogy láthatod szárnyának csodálatos mintáit, színeit. Megismered.Ekkora a pillangó rászáll az arcodra,s a te mosolyodtól,a te könnyedtől válik varázspillangóvá,a Te varázspillangóddá,olyanná amilyenné Te szeretnéd..
Ha üldözöd a pillangó csakazértis elmenekül előled.Felszáll a magasba.
Te pedig lent maradsz.És a buta pillangót nem érdekli más csak önmaga.
És nem foglalkozik veled,aki lent maradtál.De ha nem üldözöd a pillangót,
csak leülsz nyugodtan,nézel rá,a pillangó felfigyel rád. Várja,hogy te is üldözni kezdj,s ő a magasból nézzen rád. Titokban azonban mindig azt kívánja: te legyél más.Ha nem üldözöd,a pillangó már szinte csak rád figyel.
El szeretné nyerni a tetszésed.S ha te ekkora egy virágra,a napra nézel,
a pillangó dühödten fog feléd röppenni. Féltékeny lesz,s addig illegi-billegeti magát,míg újra rá nem figyelsz. És ha te szereted ezt a pillangót,nem kezded el üldözni. S o olyan közel megy hozzád,hogy láthatod szárnyának csodálatos mintáit, színeit. Megismered.Ekkora a pillangó rászáll az arcodra,s a te mosolyodtól,a te könnyedtől válik varázspillangóvá,a Te varázspillangóddá,olyanná amilyenné Te szeretnéd..
2010. november 22., hétfő
Az élet túl rövid ahhoz, hogy egyszer csak felébredj és megbánd. Szeresd azokat, akik jók hozzád. Felejtsd el azokat, akik nem. Hidd, hogy minden valamilyen okból történik. Amikor új esély adódik két kézzel kapj érte. Ha ez gyökeresen megváltoztatja az életed ne ellenkezz. Soha senki nem mondta, hogy könnyű az élet, csak azt, hogy érdemes élni.
Hazug volt minden becéző szavad, hazug volt mely valaha is elhagyta ajkad.
Hazug volt igéző szemed ragyogása. Hazug volt csókos ajkad kacagása. Hazug volt
minden mondatod, hazug volt az összes gondolatod. Hazug volt mámorító, ölelésed.
Hazug volt minden nevetésed. Hazug volt minden simogatásod. Hazug, minden bujaságod.
Hazug volt mindened és én mégis szerettelek!
Hazug volt igéző szemed ragyogása. Hazug volt csókos ajkad kacagása. Hazug volt
minden mondatod, hazug volt az összes gondolatod. Hazug volt mámorító, ölelésed.
Hazug volt minden nevetésed. Hazug volt minden simogatásod. Hazug, minden bujaságod.
Hazug volt mindened és én mégis szerettelek!
Oly nehéz most elválni tőled,talán sohasem tudlak elfeledni téged.
Szomorú nem vagyok. Valami mégis fáj,elmúlt egy szerelem,nem jön többé vissza már.
Nyári kaland volt az egész,néhány óra kettesben. Sohasem szerettél engem,s nem hiszem,hogy neked fáj. Köszönöm,hogy elhagytál csendesen,de túl késő feledni már. Tréfából csókoltál engem,azért volt hűvös a szád. Azt hiszed boldoggá tettél,mert egyszer csókoltál. Köszönöm,hogy velem voltál néha. Köszönöm,hogy ölelhettelek. Tudom,hogy te mást ölelsz már régen. De hidd el,én mindig szeretlek téged. Ha majd egyedül leszel,s érzed,hogy fáj a magány,ha gondolod jó leszek én is,gyere vissza hozzám.
Ne is találkozzunk mi többé!
Ne is emlékezzünk a múltra!
Szívem sokáig fájt,de végre
A lemondást is megtanulta.
Siratta elmúlt ifjúságát
Szépségedért sok könnyet ontott.
Legédesebb álmát eltemette
De össze nem tört csak lemondott
Sebét,fájdalmát nem mutatja
Majd okozóját is elfelejti
S vigasztalásul véle többé
Játékot nem fog űzni senki.
2010. november 21., vasárnap
Lány: Lassíts. Félek. Fiú: Nem. Ez vicces. Lány: Nem, nem az. Kérlek, ez túl ijesztő. Fiú: Akkor mondd, hogy szeretsz. Lány: Rendben, Szeretlek.Lassíts! Fiú: Most ölelj meg. ...A lány megöleli. Fiú: Letudnád venni rólam a bukósisakot és feltenni magadra?Zavar. Az újságban másnap: Egy motor nekicsapódott egy épületnek egy fék hiba miatt. Két ember volt a motoron, de csak egy élte túl. Az igazság az, hogy félúton tönkrement a fék, a fiú rájött, de nem akarta meg mondani a lánynak. Azért kérte a lányt, hogy mondja, hogy szereti és ölelje át az utolsó pillanatban, hogy érezze a lány szeretetét mielőtt meghal és azért adta át a bukósisakot, hogy a lány túlélje a balesetet.
Az élet legszebb pillanatai 1.Szerelmesnek lenni; 2.Úgy nevetni hogy utána fáj a hasad; 3.Nem kell sorba állni a boltban; 4.Egy szép sms-t kapni; 5.A kedvenc dalodat a rádióban hallani; 6.Amikor az esőt hallgatva alszol el; 7.Amikor olyan helyre mész ahol gyönyörű a táj; 8.Amikor kilépsz a tus alól és meleg törülközőbe csavarod magad; 9.Amikor részt veszel egy érdekes beszélgetésben; 10.Pénzt találni egy nadrágban amit rég nem hordtál;
*11.Amikor saját magadon nevetsz; 12.Lazítani a barátaiddal; 13.Amikor az éjszaka közepén felébredsz és rájössz,hogy még jó néhány órát alhatsz; 14.Amikor véletlenül meghallod hogy valaki szépet mondd rólad; 15.Keresztülmenni a füvön miközben öntözik azt; 16.Minden ok nélkül nevetni; 17.Nevetni egy gondolaton; 18.Amikor nézed a napnyugtát; 19.Amikor egy olyan dalt hallgatsz, mely egy életedben lévő különleges személyre emlékeztet;
*20.Amikor az első csókot kapod és adod; 21.Amikor a barátaiddal szórakozol; 22.Amikor boldognak látod szeretteidet; 23.Kézen fogva menni azzal akit a legjobban szeretsz; 24.Érezni a remegést a gyomrodban, amikor meglátod azt a különleges személyt az életedből; 25.Tudni hogy hiányzol valakinek; 26.Tudni hogy szeretnek téged.
*11.Amikor saját magadon nevetsz; 12.Lazítani a barátaiddal; 13.Amikor az éjszaka közepén felébredsz és rájössz,hogy még jó néhány órát alhatsz; 14.Amikor véletlenül meghallod hogy valaki szépet mondd rólad; 15.Keresztülmenni a füvön miközben öntözik azt; 16.Minden ok nélkül nevetni; 17.Nevetni egy gondolaton; 18.Amikor nézed a napnyugtát; 19.Amikor egy olyan dalt hallgatsz, mely egy életedben lévő különleges személyre emlékeztet;
*20.Amikor az első csókot kapod és adod; 21.Amikor a barátaiddal szórakozol; 22.Amikor boldognak látod szeretteidet; 23.Kézen fogva menni azzal akit a legjobban szeretsz; 24.Érezni a remegést a gyomrodban, amikor meglátod azt a különleges személyt az életedből; 25.Tudni hogy hiányzol valakinek; 26.Tudni hogy szeretnek téged.
2010. november 15., hétfő
Aztán egy szép napon arra ébredek, hogy nem ő jár a fejemben, és rájövök, hogy túl vagyok a nehezén. A szívem súlyos sebet kapott, de majd begyógyul, és akkor majd újra tudok örülni az élet szépségeinek. Történt már velem ilyen, és fog is még történni, ebben biztos vagyok. Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más - és újra rám talál a szerelem.
Más ölel, más fogja kezedet,
Más nézi ragyogását csillogó szemednek!
Másnak adtad az egész lelkedet,
Pedig én még mindig szeretlek!
Te voltál a mindenem, s elhagytál,
Semmi nem mulasztja el, még mindig fáj!
Fáj, s ez sohasem múlik el,
Várni fogok rád, mert várni kell!
Ha eljön utolsó órám,
S utolsó percem, és meghalok,
Akkor is te leszel az kit mindig szerettem,
S szeretni is fogok!
Más nézi ragyogását csillogó szemednek!
Másnak adtad az egész lelkedet,
Pedig én még mindig szeretlek!
Te voltál a mindenem, s elhagytál,
Semmi nem mulasztja el, még mindig fáj!
Fáj, s ez sohasem múlik el,
Várni fogok rád, mert várni kell!
Ha eljön utolsó órám,
S utolsó percem, és meghalok,
Akkor is te leszel az kit mindig szerettem,
S szeretni is fogok!
Ülök a csendben és hallom a hangodat,
A tükörbe nézek, de nem látom önmagam,
Keserű szavak csak ennyi, ami maradt,
Egy keserű emlék s pár múló pillanat.
Szememből elhullik egy apró könnycsepp,
Tudom, hogy nélküled mindek sokkal könnyebb,
De belül szívemet széttépi a bánat,
Nincs egy árva szó sem, mely elhagyja a számat.
Ha te elmész nekem senki sem marad,
Ne hagyd, hogy rám dőljenek az ezeréves falak.
Te nem látod mit is élek át,
Lelkem egyetlen segélyszóra vár,
Hogy kiemelj ebből a sötét tengerből,
Hogy azt mondhassam te vagy a megmentőm.
Szeretném azt érezni újra, hogy szeretsz,
Szeretném kezemmel fogni a kezed.
Reménykedve nézek szét a szobába,
Szemem téged keres az esti homályba,
De érzem nincs több remény,
Tudom többé már nem vagy az enyém.
Hiányod széttörte lelkemet,
Most már tudom, ELVESZTETTELEK…
A tükörbe nézek, de nem látom önmagam,
Keserű szavak csak ennyi, ami maradt,
Egy keserű emlék s pár múló pillanat.
Szememből elhullik egy apró könnycsepp,
Tudom, hogy nélküled mindek sokkal könnyebb,
De belül szívemet széttépi a bánat,
Nincs egy árva szó sem, mely elhagyja a számat.
Ha te elmész nekem senki sem marad,
Ne hagyd, hogy rám dőljenek az ezeréves falak.
Te nem látod mit is élek át,
Lelkem egyetlen segélyszóra vár,
Hogy kiemelj ebből a sötét tengerből,
Hogy azt mondhassam te vagy a megmentőm.
Szeretném azt érezni újra, hogy szeretsz,
Szeretném kezemmel fogni a kezed.
Reménykedve nézek szét a szobába,
Szemem téged keres az esti homályba,
De érzem nincs több remény,
Tudom többé már nem vagy az enyém.
Hiányod széttörte lelkemet,
Most már tudom, ELVESZTETTELEK…
Csak sétálok...s egyszer csak észreveszem hogy hol vagyok...itt már jártam..Vele voltam itt...Vele nevettem itt...Ő volt az aki megmutatta nekem az élet derűsebb oldalait aztán...eljött egy nap és többet nem mutatott...többé már nem voltak derűsebb napok..eltűntél..és azóta csak kereslek...mindenütt csak téged kereslek...utánad vágyom de már nem lellek...csak a hiányod.
Szeretnék veled eső áztatta utcán táncolni, s szeretnék veled egy ágyban álmodni. Szeretném megmutatni mit ér egy könnycsepp, mely az öröm által tisztítja arcodat, s elmossa az összes bánatodat. Szeretném ha szemem tükrében fedeznéd fel a világot, s észrevennéd az igazán fontos dolgokat. Szeretném ha tudnád hogy a sivatagban is nyílik virág, s hogy a hóesésben is van melegség, mert így él a világ. Szeretném ha velem együtt kiáltanád, hogy suttogva is értem szavad, mert így nincs az a szív mely megszakad. Szeretném ha látnád hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat, s kinek néma az élet, az is várja a hangokat. Szeretném ha együtt éreznénk azokat a dolgokat, melyeket sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat. És végül Szeretném, ha már ráncok borítják az arcunkat, azt lássam hogy életünk nem is lehetett volna ennél boldogabb...
Tudod milyen az amikor nem tudsz megszólalni a másik ember mellett és csak hallgatod a másik lélegzetét, szívverését, érzed az illatát? Annyira sok mindent akarnál kérdezni de nem tudsz mert leköt hogy megsimogasd az arcát, fogd a kezét, érezd minden mozdulatát. Beléd szerettem egyszerűen és tisztán.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)