Oly furcsák vagyunk mi emberek,a lelkünk sír,az ajkunk nevet. Egymásról azt hisszük,boldog talán,s irigykedünk minden szaván. Azt hisszük,ha a szeme ragyog,gondolatai tiszták,szabadok. S nem vesszük észre,hogy is vennénk észre,hogy könnyei égnek csillogó szemében.Hazugság az egész életünk,hisz akkor is sírunk,ha nevetünk.