2010. április 24., szombat
2010. április 23., péntek
2010. április 21., szerda
2010. április 20., kedd
2010. április 19., hétfő
Rengeteg út van és rengeteg zsákutca. Rengeteg lehetőség és rengeteg rossz döntés. Megyünk az úton,ami adott,és néha megesik,hogy az ember lánya egyszerűen eltéved,mert rossz sarkon fordul be. Nem érdemes azon rágódni,”mi lett volna ha..”! Meg kell keresni a helyes utat,és tovább kell menni. Mindnyájan a saját utunkat járjuk. És mi a cél? Hogy megvalósítsuk önmagunkat!
Gyűlölöm a szavaidat,a hajadat,s amit érzel.
Gyűlölöm,ahogy vezetsz,azt is ahogy nézel.
Gyűlölöm a cipőd,s ha átjár tekinteted tőre.
Gyűlöletem oly heves,hogy rímet hányok tőle.
Gyűlölöm,gyűlölöm,ha hazudsz és azt is gyűlölöm,ha nem.
Ha miattad nevetek,vagy ha könnyes lesz a szemem.
Gyűlölöm,ha nem hívsz fel,ha nem nézel felém,s gyűlölöm,ha nem gyűlöllek.
Cseppet sem,szemernyit sem,NEM GYŰLÖLLEK ÉN!
A szépség több mint egy ideál és több mint egy fogalom,mindannyiunkban benne van és ott van körülöttünk is. Néha csak a felszínen látható,máskor belülről sugárzik. Az egyetlen dolog amit nem csak a szemünkkel láthatunk hanem a szívünkkel is. A szépség utánozhatatlanul egyedi,gazdag és csodálatos,mint maga az élet.
Van úgy,hogy eleged van már az egész világból és akkor jön egy mosoly,megindul valami érdekes vibrálás ott belül...Megláttad és tudod,hogy ismered már valahonnan! Talán vágy álmaidból,talán előző életedből,de egy biztos,akarod a hangját,akarod,hogy figyeljen rád,akarod az egész lényét! Őt akarod szívedből,lelkedből a hibáival együtt,úgy ahogy van! Nem akarsz rajta változtatni semmit,mert így tetszik neked! Egyszerűen önmagától a "mosolyától"...és akkor újra kitárul a világ szebbik oldala és már érzed,hogy ismét boldog lehetsz,de csak ő vele!
Szoktál néha egy képet nézegetni magadról és meglátni egy idegent a háttérben? Ez elgondolkodtat,vajon hány idegennek vannak képei rólad. Más emberek életének mennyi pillanatának lettünk részesei? Részesei voltunk valaki életének,mikor valóra vált az álma? Vagy ott voltunk,mikor az álmaik elvesztek? Próbáltunk belekerülni a képbe,mintha eleve oda lettünk volna elrendelve? Vagy csak meglepetésszerűen ért minket? Gondolj csak bele. Lehetnél valaki életének fontos része...úgy,hogy nem is tudsz róla!
Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeloldozás között...És megtanulod,hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel,és a társaság a biztonsággal...És kezded megérteni,hogy a csók nem pecsét,és a bók nem esküszó...És hozzászoksz,hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget:a felnőtt méltóságával,nem pedig a gyermek kétségbeesésével. És rájössz,hogy minden tervedet a mára alapozd,mert a holnap talaja túl ingatag ehhez...egy idő után kitapasztalod,hogy még a napsugár is éget,ha túl sokáig ér...Műveld hát saját kertecskédet,magad ékesítsd fel lelkedet,ne mástól várd,hogy virágot hozzon neked... És megtanulod,hogy valóban sokat kibírsz...hogy valóban erős vagy...és valóban értékes.
Mielőtt megismertelek,az életem olyan volt,mint egy holdtalan éjszaka. Nagyon sötét,de azért akadtak csillagok,az életem apró fénypontjai...Aztán egyszer csak te átszáguldottál az egemen,mint valami meteor,s hirtelen minden lángba borult ,minden csupa szépség és ragyogás lett. Amikor elváltunk. Amikor a meteor lehullt a láthatár mögé,minden elsötétült. Csakhogy a szememet már elvakította a fény:nem láttam többé a csillagokat. És így már nem volt értelme semminek.
-Jobb lett volna,ha ugyanabban az időben jössz.
Ha például délután négykor érkezel majd,én már háromkor elkezdek örülni.
Minél előrébb halad az idő,annál boldogabb leszek.
Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal:fölfedezem,milyen drága kincs a boldogság.
De ha csak úgy,akármikor jössz,sosem fogom tudni,hány órára öltöztessem díszbe a szívemet...