Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeloldozás között...És megtanulod,hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel,és a társaság a biztonsággal...És kezded megérteni,hogy a csók nem pecsét,és a bók nem esküszó...És hozzászoksz,hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget:a felnőtt méltóságával,nem pedig a gyermek kétségbeesésével. És rájössz,hogy minden tervedet a mára alapozd,mert a holnap talaja túl ingatag ehhez...egy idő után kitapasztalod,hogy még a napsugár is éget,ha túl sokáig ér...Műveld hát saját kertecskédet,magad ékesítsd fel lelkedet,ne mástól várd,hogy virágot hozzon neked... És megtanulod,hogy valóban sokat kibírsz...hogy valóban erős vagy...és valóban értékes.