...s van,hogy össze vagy törve,mint egy földhöz vágott bögre.

Te rám tapostál és azt azért kell tűrnöm,mert beléd szerettem így ez lett a bűnöm.

Előbb vagy utóbb mindenki megbánt majd téged;neked kell eldönteni,hogy ki az,aki megérdemli,hogy szenvedj miatta.

Egyszer majd talán elmúlik,s begyógyul a seb,de a csókot mi szánkon égett,feledni nem lehet.

Nem adlak másnak,nekem rendelt az élet.
Nem adlak másnak,ha kell, harcolok érted.

Szívembe zártalak,de a kulcs elveszett,így szívemből kijutni soha nem lehet.

Na most elárulok valami szupertitkosat: 
én tépkedés előtt mindig megszámolom  
a virágszirmokat
hogy tudjam hogy melyik szóval kell kezdeni
mert én még játékiból sem akarlak elveszíteni...

Akkor ébredsz rá,hogy mennyire szereted,akkor tudod meg,hogy milyen fontos neked,akkor jössz rá,hogy az életed nélküle semmit sem ér,akkor veszed észre hogy neked ő a kezdet és a vég,akkor akarod megkeresni és egy utolsó esélyt kérni,akkor mondod sírva. ennyit értem neki,akkor próbálod felfogni mi történt veled, akkor tudod elfogadni,hogy ez a végzeted,akkor,mikor már a remény is elveszett.

Nem akarok,de rád gondolok,menekülnék,de  nem tudok. Nyugalom kéne,béke,csend. De itt visszhangzol; idebent.

Mikor rád gondolok megremeg lelkem,ilyenkor azt érzem,hogy bilincsben a testem.Mindig itt vagy mégis oly távol,csak én tudom,hogy mennyire hiányzol! Minden vágyam együtt lenni veled,csókolni a szádat,és nézni a szemedet!

Hadd legyek ma este az,aki akarok,neved suttogom,s feléd hajolok,jó barátnak hiszel,de ez nekem nem elég,hadd legyek ma éjjel szerelmes beléd

Az emberek azt mondják a rossz emlékek okozzák a legtöbb fájdalmat,de igazából a jó emlékek azok,amik az őrületbe kergetnek...

Ha szívedbe zárod,ki fontos neked,bármerre jársz ő is ott lesz veled.

Van egy szó,mit úgy hívnak remény,ha vigyázol rá,ő mindig benned él.

Ha itt vagy velem, szívem ragyog. Minden percben boldog vagyok. Te vagy életemben a legnagyobb kincs,hozzád hasonló a világon nincs.

Tudod milyen az mikor nem tudsz megszólalni a másik ember mellett és csak hallgatod a másik lélegzetét,szívverését,érzed az illatát? Annyira sok mindent akarnál kérdezni de nem tudsz mert leköt,hogy megsimogasd az arcát,fogd a kezét,érezd minden mozdulatát...

Utálom azt az érzést,mit akkor érzek mikor hozzád bújok,fogom a kezed vagy nézlek. Utálom ha veled vagyok,azt is ha nélküled. Ha átölelsz,ha simogatlak,és azt mondod"jó veled"; hogyha nevetsz,megijesztesz vagy hozzám ér a kezed. Utálom ha megpuszilsz,és ha meghallom a neved. Gyűlölöm minden szavad ha igaz,ha nem.
Téged is gyűlöllek,többé ne legyél kedves velem. Gyűlölök mindent,ami veled kapcsolatos dolog csak ne menj el kérlek,mert abba belehalok..

Az emberek az idők kezdete óta a szemük csillogásából ismerik fel igaz szerelmüket.

Magyarázd, érezze rajtad meg hogy neki Te leszel az az egy, s ha nem is hozol le egy csillagot, sokról mutatod meg, hol ragyog.."

Vicces, hogy egy szia mindig viszláttal végződik; hogy az örökké valahogy mindig elmúlik; hogy mikor leginkább kellene, senki sincs melletted; hogy mennyi hazug szó lehet egy szerelmes levélben; hogy a legszebb emlékek könnyekkel járnak; hogy az emberek nem felejtenek, de megbocsátanak.. vicces, hogy az élet ilyen ironikus is lehet.. de a legviccesebb, hogy számomra ebből semmi sem vicces..

őrültek azok akik őrülten szeretnek,őrült vagyok én is mert őrülten szeretlek.

Nem a magasságtól félek,hanem a zuhanástól.
Nem a sötétségtől félek,hanem attól,ami benne van.
Nem szeretni félek,csak attól,hogy nem szeretnek viszont.

Nem azért nem játszunk többé,mert megöregszünk,hanem azért öregszünk,mert nem játszunk!

Mondd el angolul azt, hogy merőkanál!" "Ezt tudooom! because he is a spoon."

A szerelem vak. Elbotorkál melletted, vagy felborít.

Ha az ember szeret valakit, mindig megdobog később a szíve, mikor hall róla, vagy látja.

Nincs szükségem olyan barátra, aki változik, amikor én változok, aki bólint, mikor én is bólintok.. ezt az árnyékom is meg tudja csinálni..

Mindig nehéz elengedni azt, amit szeretnénk megtartani.

Azon tűnődtem, vajon van-e értelme egy kudarcba fulladt szerelemnek? Ami eltűnik, az egyenlő valamivel, ami soha nem is létezett? De most már tudom, hogy van - itt volt az értelme. Mert a szívet tépő fájdalom ellenére boldog vagyok, hogy beléd szerethettem.

Valahogy mindig így van ez: reménykedsz benne, hogy egy bizonyos dolog megtörténik. Csak várod és várod, addig ámítod magad, amíg már a saját szemedben is hülyének tűnsz, és akkor abbahagyod. Aztán amikor tényleg megtörténik, teljesen váratlanul ér.

Vajon hányszor törhetik össze az ember szívét büntetlenül egy élet során?

Én nem akartalak kisajátítani, csak azt akartam, hogy szükséged legyen rám

Amikor azt mondjuk, hogy nem akarunk beszélni valamiről, az azt jelenti, hogy nagyon el akarjuk mondani valakinek, csak nem akarunk sebezhetőek lenni.

Ha szeretsz valakit, az a valaki szomorúvá tehet téged, néha még magányossá is. De olyan boldoggá is, amilyen még nem voltál.

Normális embereknek tovább tart kimondani, hogy szeretlek. Első lépcső, mikor azt hiszed, hogy azt hiszed. Aztán eljön a pillanat, mikor azt hiszed, hogy tudod. Aztán jön az, mikor tudod, hogy tudod, de nem tudod kimondani. És akkor következik az, amikor tudod, hogy tudod és már nem bírod visszatartani.

Tudod, van aki némán ül, van aki megőrül, van aki tűr és van, aki menekül - de néha van, aki küzd és néha van, aki nyer, ha kell belehalok, de nem adom fel!

Mikor az álom valósnak látszott,
nem számított semmi
Olyankor úgy éreztem
bármit megtudnék tenni.

Néha az áll a legközelebb a szívünkhöz,akit a legmesszebb kívánsz.

Uralod,ha elengeded!
Eléred,ha nem kergeted!
Tiéd,ha már nem akarod!
Megtalál,ha nem kutatod!

Egy könnycsepp az arcomon mesél a múltról,
elmondja,hogy letértünk az útról!
Még nem voltál nekem,a magány üldözött,
Mióta nem vagy nekem,szívembe fájdalom költözött.

Valami halk nesz..
valami csöndes roppanás
csak a szívem hullt darabokra
semmi más..

Nyugszik a hajnal,pihen a táj,
Nem tudok aludni,mert valami fáj.
Téged kereslek,utánad vágyom,
Nem hiányzott még így senki a világon!

Haldoklik a világ,elmúlik mi szép.
Fagyos érzelmek közt komor lett a kép.
Vágysz egy gyengéd szívre,mit sosem érhetsz el.
Könnyben úszó kérdésedre senki sem felel...
Elmúltak az álmok,elveszett a vágy,
Hideg már alattad az egykor meleg ágy.
Csillagok fénye alatt végső utad járod,
Tudod,hogy elveszett,mégis visszavárod.

...Eső a betonra, könny az arcomra, emléked örökre szívembe karcolva...

Az ember nem akkor hal meg,mikor örökre lecsukja szemét,hanem akkor mikor elveszíti élete értelmét.

Egy percig szeress,míg elmondom imádlak.
Egy óráig szeress míg megsúgom kívánlak.
Szeress egy napig,míg csókolni tudlak.
Szeress egy életen át és én is szeretni foglak

Nem érdemes sírni,az igazi könny ritka.
Mosollyal szenvedni.ez az élet titka.

Az élet nehéz perceiben a sírás olyan, mint az eső a csontszáraz földnek

Néha valaki nem azért emel falat maga köré, hogy távol tartsa a többieket, hanem azért, hogy megbizonyosodjon arról, ki az aki törődik vele annyira, hogy ezeket a falakat áttörje

Rengeteg olyan kifejezés van a magyarban, ami valamilyen módon valamilyen étellel kapcsolatos. Például amikor perecelsz egyet. Vagy elmész csak úgy céltalanul kolbászolni a városba. Vagy rizsázol valakinek, például abból a célból, hogy később megrépázd, de az is lehet, hogy ő meg utána megmogyoróz. Ilyenkor nem kell Sokat tökölni, ha egyszer már lekenyerezted. Veled ne kukoricázzon. Persze ha éjszakai pillangó, akkor tejelned kell, mert kisajtolja belőled, ezt általában előre le is vajazzátok, amikor még úgy be vagy sózva, hogy borsózik a hátad, és nem gondolsz arra, hogy utána annyira fel leszel paprikázva, hogy majd becsokizol. Nem ér a nevem, káposzta a fejem. És ha erre nem tudsz mit mondani, akkor mákom van.

Rossz úgy gondolni valakire a nap 24órájában ,hogy pont rá nem szabadna...
Rossz úgy látni mással ,hogy már az övé...
Rossz érezni ,hogy már nincsen melletted...
Rossz minden ami rá emlékeztet 

Amikor találkozol végre álmaid férfijával, egy pasival, aki túl jónak tűnik, hogy igaz legyen, egyszercsak rájössz, hogy tényleg túl jó, hogy igaz legyen. Aztán arra ébredsz, hogy nyomorult vagy és magányos, és hát, lássuk be, többnyire részeg.

Nem az a lényeg, amit mondanék, hanem amit tennék..

Az egyik legnehezebb dolog az életben azt látni, hogy akit szeretsz, valaki mást szeret..

Csak abban vagy biztos,hogy bele szerettél és, hogy akarod, úgy ahogy van, mindenestől.

Két szerelmes állt a sötét éjszakába, szemüket az égboltra szegezve.
-Hullócsillag. - súgta a lány a fiú fülébe.
-Kívánj valamit!
-Ennél többet, már nem lehet.

Ha igazán szeretek egy embert, minden embert szeretek, szeretem a világot, szeretem az életet.

Bárcsak meg tudnám neki mondani, hogy szeretem teljes-tiszta szívemből...

Nem tudom miért, de ha a szemedbe nézek, érzek valamit, ami oly igaznak tűnik..

Bolond voltam , hogy beléd szerettem. De mégis. Imádtam bolond lenni!

A legnehezebb abban, hogy elsétáljak tőled az, hogy tudom: te nem fogsz utánam futni .. 

Ha lényed egy része lehetnék, a könnyeidet választanám, hiszen a könny a szívedből ered, a szemedben születik, s az arcodat áztatva a szádon végzi

Ha valakit sehogy sem tudsz kiverni a fejedből.. akkor talán ott kell lennie

nekem Pepsi,neki Coca
nekem cipő,neki csuka
neki ha felszed,nekem ha lead.
nekem a gyros,neki a kebab
neki jéggel,nekem Jéger.
neki Tonic,nekem nem kell!
neki ha józan,nekem ha részeg
neki ha lassan,nekem ha szétszed.
nekem a haja,neki a szemem.
neki ha ráül,nekem ha fekszem
neki herba,nekem csalán
nekem biztos,neki talán
neki ha kemény,nekem ha puha.
nekem Ő mindig,neki én soha!

Bármit mondanak,ne törődj vele,mert a szívedbe,lelkedbe nem látnak bele.

Sokszor csak egy szempillantás,amint az egyik érzelem után rögtön egy másik költözik szívünkbe.

Minden barát ki bekerül szívedbe,vidámságot visz életedbe.A régi jó barátok mindig veled vannak,ám néha akad hely egy-egy újabbnak.

ha az éjszaka véget ér,de még napkelte előtt,ölelj át,vigyázz rám,mint soha azelőtt. Ha hallgatsz,én is hallgatok,nézlek,s beszívom illatod. Ha beszélsz iszom szavaid,figyelem ajkad és kezed mozdulatait. Ha hozzád bújok,veled biztonságban vagyok. Ha szeretsz nem kell úgy tennem mint a nagyok; lehetek az,aki vagyok.

Oly furcsák vagyunk mi emberek,a lelkünk sír,az ajkunk nevet. Egymásról azt hisszük,boldog talán,s irigykedünk minden szaván. Azt hisszük,ha a szeme ragyog,gondolatai tiszták,szabadok. S nem vesszük észre,hogy is vennénk észre,hogy könnyei égnek csillogó szemében.Hazugság az egész életünk,hisz akkor is sírunk,ha nevetünk.

Sose lettem az,amivé lettem. Megbántam,hogy egyszer a szívem után mentem.Szívem után mentem,nem hallgattam másra. Elvette az eszem egy fiú kacagása. Elhagyott a fiú,a szívem összetörte. Ha bűn a szerelem,én megbűnhődtem érte. mégis büszke voltam,vissza sem hívtam. De álmaimban azt a fiút százszor visszasírtam.

Míg kicsi a lány szereti a babát.
A fiú a lovas katonát.
Mire felnőnek megfordul a világ:
A fiú szereti a babát.
A lány a lovas katonát.

Nem vagyok a jövőd,még nem. Nem vagyok a múltad,az ne én legyek! A jelen sem ,mert nem vagy velem. Így hát az álmom vagy,s lehet,hogy a mindenem!

Soha ne légy szomorú,ha a valóság túl rideg,ne keseredj el,ha nem találod a helyedet. A valós élet olyan,mint a csörgedező patak,előfordul néha,hogy nehezebben halad. Ha nem találod céljaid,ne gyötörd magad,idővel majd alakul,mi e percben csak gondolat. Kérdezhetnéd miért élünk,de senki sincs,ki választ ad,minden napunk küzdelem,mely mindhalálig megmarad.

-Mit akarsz a jövőtől?
-Elfutsz, ha azt mondom Téged?
-Utánamfutsz, ha azt mondom igen? 

vajon hányan élik át azt amit te?
vajon hányan nézik most ugyanezt?
és mások mit csinálhatnak ebben a percben?
59 ezren megismerkednek egy idegennel
ennél is többen csókot váltanak
200 ezren ölelkeznek
250 ezren új lépést tanulnak
másfél millióan táncra perdülnek
és sokan valami szépet rajzolnak
annyi közös van bennünk
miért nem tünhetnének el a köztünk lévő
határok?

Ha csalódott vagy,s úgy érzed,hogy minden hullám összecsap,gondolj bele mennyi ember vállalná a sorsodat.
Ha önmagadat elfogadod,könnyebb lesz az életed,mindig csak a jóra figyelj,s hibáidat elfeledd.Ha nem látod a fényt,a napot nyisd ki jobban a szemed,gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.Mindig csak a mának élj,s az örök szabályt ne feledd: a holnap mindig tiszta,mivel nem szennyezi semmi tett.

Van egy álom,amelyben a legfontosabb szerepet neked szánom. Ha egyszer valóra váltom ,én leszek a legboldogabb a világon.

Vicces dolog felnőni,mert váratlanul tör az emberre,egyszer csak azon kapod magad,hogy egy másik ember vagy.

HA úgy emlékeznék a tananyagra,mint a dalszövegekre,egy zseni lennék!

Azt kívánom,bárcsak megint kicsi lennék,amikor a legnehezebb döntés az volt,hogy kiválasszam a megfelelő színű zsírkrétát.

Elég idős vagyok ahhoz,hogy tudjam ez egy rossz ötlet,de elég fiatal,hogy ez ne érdekeljen.

Ne higgy a mesékben,ne várd a herceget,majd eljön érted is,ki igazán szeret. Ne ejts könnyet olyanért,aki nem szeret. Ne szenvedj olyanért,aki eljátszik egy szerepet.

Titkold el szíved szenvedését,ne halld a sors gúnyos nevetését.Sírni lehet,de nem érdemes,szíved bárhogy is fáj...NEVESS!

Néha nem ahhoz kell sok erő,hogy az ember kitartson valaki mellett,hanem ahhoz,hogy lemondjon róla.

Nem képzelni közelebbre téged és közelebbre sem. Oda képzelni  téged,ahol vagy mert tényleg ott vagy. Nem képzelni idősebbnek téged és fiatalabbnak sem.Sem nagyobbnak sem kisebbnek sem hevesebbnek sem hidegebbnek. Rád gondolni és vágyódni utánad,látni téged. Szeretni téged olyannak,amilyen vagy.

Nem lehet ok arra, hogy ne akarnék a hónom alá csapott kispárnámmal beállítani hozzád.

Talán csak egy lányt...
Talán A lányt...
Talán egy barátot...
Talán egy régi szerelmet...
Talán a múltat, vagy esetleg a jövőt...
Esetleg A szerelmet...
Talán egy ismerős figurát...
Talán a legnagyobb ellenséget...
Talán azt, akit csak gyűlölni tudsz...
Azt, aki fájdalmat okozott neked...
Azt, aki nem szeretett...
Lehet, hogy egy komoly csajt,
Vagy csak egy szeleburdi kislányt...
Mindenkinek mást jelentek..

Nem feledem mikor először találkoztunk évekkel ezelőtt még. Éreztem, hogy fáj valami és szóltam hozzád. Te vissza. Majd csak azon vettük észre magunkat, hogy nem bírjuk ki, hogy ne lógjunk egymáson. Hatalmasakat nevettünk, láthatatlanul fonódtunk bele egymás életébe. Tudtam, hogy nem akarlak elveszíteni mert Veled annyira természetes minden és annyira jó, hogy eddig még nem tapasztaltam senkinél. Én elkezdtem a mondatot, Te befejezted. És egy-egy hanglejtésből vagy egy-egy szóból tudtuk, hogy milyen hangulata van a másiknak. Imádtam azt az érzést, hogy ismerem minden rezdülésedet. Jó érzés volt, hogy szeretlek és Te viszont szeretsz és tudtam, hogy hiába vagy távol, tudom, hogy feltételek nélkül szeretsz. Azt szereted aki vagyok. 

Felejtsd el a következményket és ugorj neki.Ha ez az amit akarsz, akkor megéri.

És amit a legjobban el akarsz felejteni, azt soha nem tudod kiverni a fejedből.

Semmit sem érnék enélkül az érzés nélkül..Ha fáj is, Ha sírok is miatta. Én nagyon szeretem szeretni.

Amikor láttalak sírni ,úgy éreztem egy világ omlik össze bennem...láttam ,ahogy végig folyik az arcodon...borzasztó volt a tudat ,hogy akinek minden nap mosolyt varázsoltam az arcára az most miattam sír.. 

Attól, mert valamit nem látsz, az még ugyanúgy meg tud ölni..

Szeretlek gyűlölni.. Gyűlöllek szeretni..
Gyűlölök rád gondolni.. Gyűlöllek feledni

..mert Én csak veled akarok lenni!Mindig...Mindenhol...Az már mindegy igazából, hogy itthon a meleg ágyban, az utcán szakadó esőben vagy éppen egy híd alatt, étel, ital nélkül, a leghidegebben.Tudod mindegy hogy hol, hogyan..csak veled.. örökre.

van egy lány aki mindig csak szeret .. akit ha bánat ér még akkor is csak nevet.. 

Tényleg tetszik nekem. Nem tehetek róla. Egyszerűen tetszik. Nem számít, milyen elszántan játszom meg, hogy nem így van, ettől még igaz

Amikor találkozik a pillantásunk, kimelegszem. Amikor véletlenül hozzámér, az egész testem bizseregni kezd. És ez komolyan rám hozza a frászt!

Tudom, nincsen véletlen, hogy meg van írva a sorsunk.. szóval te és én, a jó időben, a legjobb helyen voltunk

Elég irónikus, hogy az életben az az ember, aki a legjobbat hozza ki belőled & erőssé tesz, valójában az egyetlen gyenge pontod 

Ha írok neked smst
azt full komolyan veszem
töprengek egy évig
aztán kitörölgetem
a szóközt és a pontokat
a mondatok végéről
lecsípem a szmájlijelet
egy szóvicc széléről
hogy pont kilenc karakter
maradjon még hátra
és a leglényegesebb
szót hagyom utoljára...
SZERETLEK

"Szánj rám egy percet, és nézz mélyen a szemembe! Mit látsz az örök szerelmet, a rajongást vagy a fájdalmat, amit a hiányod kelt bennem? Mert az én szememben nem láthatsz mást, csak az általad keltett érzéseket."

"Hiányzik, hogy valakinek mondhassam, hogy szeretlek, hogy legyen kire várni, és legyen valaki mindig itt mellettem...!"

"Szerelem az, amikor fuldokolsz a félelemtől, hogy eltűnhet az életedből, és amikor nem tudsz enni a szomorúságtól. Amikor a lelked olyan darabokban van, hogy évek kellenek hozzá, hogy össze tudd magad szedni. Amikor nem tudsz másra gondolni, csak Ő jár a fejedben, és hiába bánt, hiába gyilkol meg, nem tudsz haragudni rá. Mégis megölnéd. Amikor olyat is megtennél, amit addig el sem tudtál volna képzelni. Megalázkodsz, és könyörögsz. Sírsz." 

Ha van egy szív mely érted dobban,


Szeresd őt mindenkinél jobban.


Mert ki tudja lesz-e idő,


Mikor fáj a szíved érte,de már KÉSŐ.

Csak egy szó, mit most mondhatok:Hiányzol!
Csak egy szó, mit érzek: Szeretlek!
Csak egy szó, mit szeretnék:Téged!
Tudom ez az egyetlen dolog most a legnehezebb,
De én kitartok melletted!
Remélem ezeket te is ugyanígy érzed!"

Szerelem mikor könnyeket hullajtasz, mégis ugyanúgy szereted Őt. Szerelem, mikor Ő egy másik lányt szeret, de te csak mosolyogsz, és azt mondod: Jól vagyok, pedig csak sírni és sírni szeretnél ..."

Eljön az idő, amikor mindannyiunknak búcsút kell venni a világtól amit ismertünk búcsút azoktól, akikről azt hittük, sosem hagynak el. Lesznek nagyszerű és rossz pillanataid. Remélem olyan életed lesz,amire majd büszke lehetsz. De ha mégsem...remélem lesz erőd,hogy újra elkezdd..

Meg akarom érteni a szerelmet. Tudom, hogy akkor éltem igazán, amikor szerettem, és azt is tudom, hogy most semmi olyan nincs az életemben, ami lelkesítene. De a szerelem olyan szörnyű: nap mint nap látom, hogy szenvednek a barátnőim, és nem akarom, hogy velem is ez történjen. Ők, akik azelőtt kinevettek az ártatlanságom miatt, most folyton azt kérdezik, hogy tudok ilyen jól uralkodni a férfiakon. Ilyenkor csak mosolygok, és nem felelek, mert tudom, hogy a gyógyír még rosszabb, mint a fájdalom: egyszerűen nem leszek szerelmes. 

A valóságos életről tudni kell, hogy ha valami marhaságot csinálsz,
rendszerint megkeserülöd. A könyvekben a hős annyi hibát követhet el,
amennyit csak akar. Nem számít, mit csinál, a végén úgyis minden jóra
fordul. A rosszaknak ellátják a baját, a gubancokat kibogozzák, és
végül minden rendbe jön. Az igazi életben a porszívók megölik a
pókokat. Ha úgy mész át egy forgalmas úton, hogy nem nézel körül, elüt
egy autó. Ha leesel a fáról, biztos, hogy eltöröd valamelyik csontodat.
Az igazi élet azonban veszedelmes. És kegyetlen. Nem kellenek neki
hősök, fütyül a szerencsés befejezésre, és arra, hogy a dolgoknak
milyennek kellene lenniük.

Folyamatosan eltöprengek,hogy van-e értelme. Csak gondolkodok,mást nem teszek,de az a baj mindig oda jutok,hogy szeretem. Miért? Bárcsak tudnám... Eddig jobban akartalak szeretni,mint most. Most nem akarlak,nem csak azért,mert nem érdemled meg,hanem mert belepusztulok,hogy nem tudok másra nézni. Hiába nézek rá akárkire,nem látok benne semmit,nem érzem,hogy meg kéne szereznem,hogy kell. De ha rád nézek,akkor meglátom a mindent. Annyira nem érdemled meg pedig...annyira de annyira meg kéne,hogy vesselek. De közben meg annyira imádlak,megőrülök érted. Még ha meg csalsz is megbocsájtom,mert olyan hülye vagyok,hogy nem tudok nélküled élni. De ha tudnék se akarnék..mert mindenhogy szeretlek,bármit teszel bármit mondasz,mindenképp oda vagyok érted.

 Érthetetlen. Egyszerűen amikor meglátom a gyomrom mintha teljesen összeszorulna és a szívem is össze vissza kalimpál. Ezeket az érzéseket váltja ki belőlem Ő. Egy olyan ember, akit nem is ismerek. De a puszta látványa annyira lenyűgöz, hogy ismeretlenül is megkapná a szívemet és annak minden szeretetét. Érthetetlen. Felejtenem kellene? De mit felejtsek ha egyszer nem is ismerem? Felejtsem a szemét, arcát, illatát és mozdulatait? Nem. Azt semmiképp. Hogy is felejthetném el azt az embert aki ilyen erős és hatalmas érzéseket vált ki belőlem? Nem. Bármit eltudnék viselni, de ilyen különleges ember felejtését azt nem. Mi maradna akkor nekem? Üresség. Határtalan és mély üresség.."

Tudod,a pillangót ha elszeretnéd kapni,soha nem szabad üldöznöd.
Ha üldözöd a pillangó csakazértis elmenekül előled.Felszáll a magasba.
Te pedig lent maradsz.És a buta pillangót nem érdekli más csak önmaga.
És nem foglalkozik veled,aki lent maradtál.De ha nem üldözöd a pillangót,
csak leülsz nyugodtan,nézel rá,a pillangó felfigyel rád. Várja,hogy te is üldözni kezdj,s ő a magasból nézzen rád. Titokban azonban mindig azt kívánja: te legyél más.Ha nem üldözöd,a pillangó már szinte csak rád figyel.
El szeretné nyerni a tetszésed.S ha te ekkora egy virágra,a napra nézel,
a pillangó dühödten fog feléd röppenni. Féltékeny lesz,s addig illegi-billegeti magát,míg újra rá nem figyelsz. És ha te szereted ezt a pillangót,nem kezded el üldözni. S o olyan közel megy hozzád,hogy láthatod szárnyának csodálatos mintáit, színeit. Megismered.Ekkora a pillangó rászáll az arcodra,s a te mosolyodtól,a te könnyedtől válik varázspillangóvá,a Te varázspillangóddá,olyanná amilyenné Te szeretnéd..

mert a szerelem ott kezdődik, hogy nem érdekel hol.. nem érdekel hogyan.. csak az érdekel, hogy ő is ott legyen

Álltam ma az esőben és néztem, amint esőcseppek gurulnak végig az arcán. Abban a pillanatban értettem meg, hogy egyazon esőben állunk: Ő, és én

Hát szép dolog, ha vannak álmaid, de még szebb, ha ha legalább egy picike remény van arra, hogy valóra is válnak...

Az élet túl rövid ahhoz, hogy egyszer csak felébredj és megbánd. Szeresd azokat, akik jók hozzád. Felejtsd el azokat, akik nem. Hidd, hogy minden valamilyen okból történik. Amikor új esély adódik két kézzel kapj érte. Ha ez gyökeresen megváltoztatja az életed ne ellenkezz. Soha senki nem mondta, hogy könnyű az élet, csak azt, hogy érdemes élni.

lány: mondd el nekem mennyire szeretsz.
fiú: nézz fel az égre.
lány: ne válts témát.....
fiú: csak nézd..
lány: *felnéz* mit csináljak?
fiú: számold meg a csillagokat.
lány: de ez lehetetlen!
fiú: annyira megfejthetetlen, mint a szerelmem irántad..

Az okos enged, aztán ott áll üres kézzel, és gondolkozik, hol cseszhette el.

Nem tudta rászánni magát, hogy elinduljon, csak állt ott, és nézte, magába akarta szívni, örökre elraktározni a képét, keze érintését, lepedőjének simaságát, hatalmas kék szeme pillantását.
-Szeretlek...olyan nagyon szeretlek.

Hazug volt minden becéző szavad, hazug volt mely valaha is elhagyta ajkad.
Hazug volt igéző szemed ragyogása. Hazug volt csókos ajkad kacagása. Hazug volt
minden mondatod, hazug volt az összes gondolatod. Hazug volt mámorító, ölelésed.
Hazug volt minden nevetésed. Hazug volt minden simogatásod. Hazug, minden bujaságod.
Hazug volt mindened és én mégis szerettelek!

Tegnap még nagyon szerettelek.

Ne akard,hogy ma gyűlöljelek

Hidd el,tudok gonosz is lenni

De akkor már te fogsz szenvedni.

Az emberek azt hajszolják,ami nem lehet az övék. És azt gyűlölik,ami felett nincs hatalmuk.

Oly nehéz most elválni tőled,talán sohasem tudlak elfeledni téged.

Szomorú nem vagyok. Valami mégis fáj,elmúlt egy szerelem,nem jön többé vissza már.

Nyári kaland volt az egész,néhány óra kettesben. Sohasem szerettél engem,s nem hiszem,hogy neked fáj. Köszönöm,hogy elhagytál csendesen,de túl késő feledni már. Tréfából csókoltál engem,azért volt hűvös a szád. Azt hiszed boldoggá tettél,mert egyszer csókoltál. Köszönöm,hogy velem voltál néha. Köszönöm,hogy ölelhettelek. Tudom,hogy te mást ölelsz már régen. De hidd el,én mindig szeretlek téged. Ha majd egyedül leszel,s érzed,hogy fáj a magány,ha gondolod jó leszek én is,gyere vissza hozzám.

Akárhányszor látlak egy másik lánnyal eszembe jut amikor azt mondtad
nekem:Örökké együtt leszünk te és én Édesem. 

Ne higgy annak ki azt mondja,nem vagy rá képes! Ha van egy álmod,ne mondj le róla!

Ha valaki nem tud valamit,azt szeretné,ha te sem tudnád. Ha akarsz valamit,tegyél érte!

A szerelem erős lánc,

Örökké tartó,szédítő tánc.

Úgy fűz magához,hogy észre sem veszed,

S úgy táncol,hogy elveszted eszed.

A szerelmi csalódásra egyetlen gyógyszer van: egy újabb szerelem.

Minden attól szép,hogy megismételhetetlen.

Ne vesztegesd az időd oylanokra,akik nem vesztegetnék az idejüket rád.

Az élet értelmét nem a boldog percek adják,hanem a felemelt fejjel átélt nehéz órák!

Én mondanám, hogy jó veled,
egy perc is túl sok nélküled.
Szívem mélyén érzem, hozzád küldött az ég,
hogy te vagy, aki bárki másnál jobban ért,
kit el nem hagynék senkiért,
de kérlek, értsd meg, félek a szó mit sem ér... 

Kezet csókol a tisztelet

a barátság homlokot,

arcot az öröm,a tetszés

szájat boldog szerelem,

csukott szemet az epedés

tenyeret a remegő vágy

kart,nyakat a megkívánás

minden mást az őrület.

Egy piciny képet adtál nekem régen

Édes szerelmünknek boldog idejében.

Hányszor elővettem akkor,nagy titokban

S a mosolygó képre visszamosolyogtam.

Lepereg az óra,repülnek az évek

Még most is oly óvva őrzöm azt a képet.

Előveszem olykor,nézegetem csendben

S a mosolygó képre rápereg a könnyem.

Mosoly..könny..illat,sok fény s még több árny..

Ború és derű...ez az életünk!

Rossznak kiáltjuk,s észre sem vesszük,

Hogy mi ellene mennyit vétkezünk.

Amíg illatát,fényét,mosolyát kapjuk,

Üvöltjük:jobb ha vége lesz.

S ,mikor a könny s árny maradt belőle,

Akkor érezzük,élni érdemes

Ha egyszer vége szakad a boldogságnak

Azt hisszük,a szívünk megszakad

Nem gondolunk akkor arra még

hogy rossz utat választottunk eddig

Másik vezet a boldogság felé.

Ne is találkozzunk mi többé!

Ne is emlékezzünk a múltra!

Szívem sokáig fájt,de végre

A lemondást is megtanulta.

Siratta elmúlt ifjúságát

Szépségedért sok könnyet ontott.

Legédesebb álmát eltemette

De össze nem tört csak lemondott

Sebét,fájdalmát nem mutatja

Majd okozóját is elfelejti

S vigasztalásul véle többé

Játékot nem fog űzni senki.

Mint a folyó,olyan a szenvedély,csobog ha csekély, de hallgat ha mély. A szerelem is,míg vígan cseveg elárulja,hogy nem mélyről ered. Kinek szava sok épp ezzel mutatja,hogy mily kevés az indulatja.

Az okos rendet rak a szobájában,a zseni meg átlát a káoszon.

A szerelem halála: nem a halál vagy az elválás. A szerelem halála...a közöny. Ami akkor a legborzasztóbb,ha csak az egyik érzi,hogy vége a másik nem veszi tudomásul azt.

Az évek szállnak-igazad volt.

A fájdalom lassan megenyhül.

Már nem fáj úgy,ahogy akkor fájt,

Az első pár éven keresztül.

Az évek szállnak-igazad volt.

És lassan-lassan gyógyulok már.

Olykor egy óra is elmúlik anélkül,

hogy eszembe jutnál.

Mondd el neki bármit érzel, mondd, hogy neked már csak ő kell, mondd, hogy neked tényleg ő kell...

A legnemesebb kő az ,mely mindent karcol,de magán nem tűr karcolást.

A legnemesebb szív az ,mely inkább vérzik,semhogy sebezzen mást!

Légy őszinte mindig,

De bizalmas soha.

Mert a legtöbb csalódásnak

Bizalom az oka.

Várni kell,ha valaki késik.

Tűrni kell,ha valami rossz.

Sírni kell,ha szívünk vérzik.

Remélni,ha biztat a sors.

Nem szabad utánanézni annak, ami elmegy. Az időnek, az életnek, az embereknek. Nem szabad. Elmennek úgyis, ha eljött az idő. És az ember egyedül marad.

Nem megbotlani szégyen, hanem az, ha egy botlás után, képtelen vagy talpra állni

Minden rá emlékeztet.Nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rá. 

Annyira nehéz azt mondani valakinek, hogy nem szeretem őt, miközben ő az egyetlen akit valaha is szeretni fogok…

Mi fáj jobban?Arra gondolni, hogy utálnod kellene őt vagy az, hogy tudod ez nincs így?

Azt nem tudom, hogy miért, de szeretlek. Azokon a csöpögős beceneveken akarlak hívni, amelyeket akkor használ valaki, amikor szerelmes, és nem érdekel, hogy mennyire hülyén hangzik.

Az igazság az, hogy szeretem. Csillapíthatatlanul szeretem... Az első pillanattól fogva. Akkor is szerettem, amikor megesküdtem, hogy nem. Nem tehetek róla, csak érzem. 

A pitypang a szerelem növénye is. Sokan úgy tartják, hogy ha elfújod a magvait, a szél elviszi a szerelmedet a szerelmedhez. Ha fújás közben kívánsz valamit, és egy levegővel sikerül minden magot elfújnod, a kívánságod teljesül.

Elgondolkodtál már azon, hogy vajon az életünkben mi alakítjuk a pillanatokat, vagy a pillanatok alakítják az életünket?

Ha egyet kívánhatnék, az Te lennél...

hihetetlenül szeretlek. hihetetlenül szükségem van rád.
és ki nem állhatlak, de minden, amit csinálsz, mosolyra fakaszt. hogyan is tudnálak nem szeretni akár egy percig is..

A szívem már attól megdobbant, hogy kimondta a nevemet...

A gyomrod fáj a lábad zsibbad vagy a kezed reszket.
A lelked élni akarna, de nem találja a tested
Ugye titokban még mindig ő a legszebb?
Igen, titokban még mindig ő a legszebb!
Titokban még mindig ő a legszebb…
Ő a legszebb…♥ 

Nem kérek semmilyen ajándékot, hidd el, nem kívánok Tőled semmit. Egyetlen dolog van csupán, csak egyetlen egy, amire igazán, tiszta szívvel, mindennél jobban vágyom… az, hogy újra lássalak.

Van egy pillanat, mindig van egy pillanat, amikor engedhetsz vagy ellenállhatsz.

Elmentél... Rájöttem, hogy nagyon szerelmes voltam beléd, és hiányzol. De elmentél...

Kinek azok, kinek ezek. De nekem Ő kell!

olyan jó hogy eltervezed hogy amikor találkozol vele, akkor a szemébe nézel, és elmondod neki mit érzel, és amikor előtte vagy, akkor a begyakorolt mondatok nem képesek összeállni és a vallomásból nem lesz semmi...

Az életben három erényt kövess: higyj ,remélj és szeress.Higyj de kinek,remélj de mit,szeress de jól meg nézd,hogy kit!

..kapcsolj ki mindent fogjál egy papírt...írd le mit érzel csak ne használj radírt.

hiszek a csodában.. hiszem, hogy minden rendben lesz.. de meddig higyjek még?.. az álmaim végesek.. s végül szétesek...

Lány: Lassíts. Félek. Fiú: Nem. Ez vicces. Lány: Nem, nem az. Kérlek, ez túl ijesztő. Fiú: Akkor mondd, hogy szeretsz. Lány: Rendben, Szeretlek.Lassíts! Fiú: Most ölelj meg. ...A lány megöleli. Fiú: Letudnád venni rólam a bukósisakot és feltenni magadra?Zavar. Az újságban másnap: Egy motor nekicsapódott egy épületnek egy fék hiba miatt. Két ember volt a motoron, de csak egy élte túl. Az igazság az, hogy félúton tönkrement a fék, a fiú rájött, de nem akarta meg mondani a lánynak. Azért kérte a lányt, hogy mondja, hogy szereti és ölelje át az utolsó pillanatban, hogy érezze a lány szeretetét mielőtt meghal és azért adta át a bukósisakot, hogy a lány túlélje a balesetet.

Az élet legszebb pillanatai 1.Szerelmesnek lenni; 2.Úgy nevetni hogy utána fáj a hasad; 3.Nem kell sorba állni a boltban; 4.Egy szép sms-t kapni; 5.A kedvenc dalodat a rádióban hallani; 6.Amikor az esőt hallgatva alszol el; 7.Amikor olyan helyre mész ahol gyönyörű a táj; 8.Amikor kilépsz a tus alól és meleg törülközőbe csavarod magad; 9.Amikor részt veszel egy érdekes beszélgetésben; 10.Pénzt találni egy nadrágban amit rég nem hordtál;
*11.Amikor saját magadon nevetsz; 12.Lazítani a barátaiddal; 13.Amikor az éjszaka közepén felébredsz és rájössz,hogy még jó néhány órát alhatsz; 14.Amikor véletlenül meghallod hogy valaki szépet mondd rólad; 15.Keresztülmenni a füvön miközben öntözik azt; 16.Minden ok nélkül nevetni; 17.Nevetni egy gondolaton; 18.Amikor nézed a napnyugtát; 19.Amikor egy olyan dalt hallgatsz, mely egy életedben lévő különleges személyre emlékeztet;
*20.Amikor az első csókot kapod és adod; 21.Amikor a barátaiddal szórakozol; 22.Amikor boldognak látod szeretteidet; 23.Kézen fogva menni azzal akit a legjobban szeretsz; 24.Érezni a remegést a gyomrodban, amikor meglátod azt a különleges személyt az életedből; 25.Tudni hogy hiányzol valakinek; 26.Tudni hogy szeretnek téged.

Imádója lettem gyönyörű szemednek,le sem tudnám írni mennyire szeretlek.Leírni nem tudom de szívemben érzem,hogy te vagy az én legdrágább kincsem!

Nemrég valami történt velem,a legcsodálatosabb dolog,egy álom amelyik valóra vált,azon a napon amikor megszólítottál,és megismertelek!

Le sem veszem rólad a szemem, teljesen elveszed az eszem. Szívem a kezedbe teszem, ha megbántasz, a szívemre veszem! Tök meg vagyok zakkanva, mert Rád vagyok kattanva!

Féltelek, mert szép a szemed és ezt más is látja! Féltelek, mert bíbor ajkad más is megkívánja! Féltelek ha nem láthatlak és nem vagyok veled, s ha láthatlak és mellettem vagy, magamtól féltelek! Féltelek mert TE vagy szívem édes boldogsága, féltelek, mert okom nincsen, s jogom sincs hozzája!

Ha lemegy a Nap és feljön a Hold, valaki a távolból csak rád gondol. Vágyakozva nézi a csillagos eget ,s reméli, hogy egyszer ott lehet VELED!!!

Olyan szomorú mindig egyedül lenni, valakit mindig hiába keresni. Valakit várni ki nem jön többé. Valakit szeretni titokban örökké!

Egy komfortos szív kiadó…elköltözött a régi lakó… A szív nincs jó karban, a régi lakó felkavarta, egy új lakót keresek, szeretőt, kedveset, ki a szívet nem zavarja, nyugodtan dobogni hagyja. (Cím: Lélek utca 6 közvetlenül a szív alatt)

Csend van, csak az óra ketyeg. Senki nem vár, senki nem szeret. Üres a perc, üres az óra. Egy álom mely nem vált valóra. Emlékezz rám, emlékezz a jóra. Később én is ezt teszem s eljön az óra, mikor neved hallatán mosolyra hajlik a szám s emlék leszel, emlék csupán.

Aztán egy szép napon arra ébredek, hogy nem ő jár a fejemben, és rájövök, hogy túl vagyok a nehezén. A szívem súlyos sebet kapott, de majd begyógyul, és akkor majd újra tudok örülni az élet szépségeinek. Történt már velem ilyen, és fog is még történni, ebben biztos vagyok. Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más - és újra rám talál a szerelem.

Más ölel, más fogja kezedet, 
Más nézi ragyogását csillogó szemednek! 
Másnak adtad az egész lelkedet, 
Pedig én még mindig szeretlek! 

Te voltál a mindenem, s elhagytál, 
Semmi nem mulasztja el, még mindig fáj! 
Fáj, s ez sohasem múlik el, 
Várni fogok rád, mert várni kell! 

Ha eljön utolsó órám, 
S utolsó percem, és meghalok, 
Akkor is te leszel az kit mindig szerettem, 
S szeretni is fogok!

Ülök a csendben és hallom a hangodat, 
A tükörbe nézek, de nem látom önmagam, 
Keserű szavak csak ennyi, ami maradt, 
Egy keserű emlék s pár múló pillanat. 
Szememből elhullik egy apró könnycsepp, 
Tudom, hogy nélküled mindek sokkal könnyebb, 
De belül szívemet széttépi a bánat, 
Nincs egy árva szó sem, mely elhagyja a számat. 
Ha te elmész nekem senki sem marad, 
Ne hagyd, hogy rám dőljenek az ezeréves falak. 
Te nem látod mit is élek át, 
Lelkem egyetlen segélyszóra vár, 
Hogy kiemelj ebből a sötét tengerből, 
Hogy azt mondhassam te vagy a megmentőm. 
Szeretném azt érezni újra, hogy szeretsz, 
Szeretném kezemmel fogni a kezed. 
Reménykedve nézek szét a szobába, 
Szemem téged keres az esti homályba, 
De érzem nincs több remény, 
Tudom többé már nem vagy az enyém. 
Hiányod széttörte lelkemet, 
Most már tudom, ELVESZTETTELEK…

Könnyebb egy kősziklának lágy viasszá válni, mint két szerető szívnek egymástól elválni. Mert ahol a két szerető szív egymástól elválik, ott az édes méz is keserűvé válik.

"Nem tudok aludni, remeg a szívem, hiányzik, hogy kezed kezemhez érjen. Riadtan ébredek, merre vagy, hol lehetsz. Megnyugszom, csak mondd, hogy szeretsz."

"Kopog az eső az ablakon, bár lenne minden cseppje csókod az ajkamon. Dörög, villámlik, háborog az ég, nem tudom meddig bírom nélküled még." 

„Egy tanács: Vigyázz magadra! 
Egy kérés: Ne változz meg! 
Egy kívánság: Ne felejts el! 
Egy hazugság: Nem szeretlek! 
És egy igazság: 
Borzasztóan hiányzol!” 

"Nem is fogtam fel mikor mellettem voltál 
Hogy mit ér az, hogy öszintén karoltál 
De most már, tisztán látok 
Hogy nem vagy itt igy érzem igazán hiányod 
Minden percben csak rád gondolok 
És sajnos hiába kértem bocsánatot 
Ennek nem igy kellet volna hogy vége legyen 
Bárcsak ujra itt lennél velem."

Emlékezz rám, mikor fúj a szél 
Emlékezz, mikor minden véget ér! 
Nézz rám, fogd meg a kezem, 
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem! 
Emlékezz, mennyire szerettél, 
Mennyire fájt, mikor elmentél! 
Nézz rám, fogd meg a kezem, 
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem!