Oly nehéz most elválni tőled,talán sohasem tudlak elfeledni téged.

Szomorú nem vagyok. Valami mégis fáj,elmúlt egy szerelem,nem jön többé vissza már.

Nyári kaland volt az egész,néhány óra kettesben. Sohasem szerettél engem,s nem hiszem,hogy neked fáj. Köszönöm,hogy elhagytál csendesen,de túl késő feledni már. Tréfából csókoltál engem,azért volt hűvös a szád. Azt hiszed boldoggá tettél,mert egyszer csókoltál. Köszönöm,hogy velem voltál néha. Köszönöm,hogy ölelhettelek. Tudom,hogy te mást ölelsz már régen. De hidd el,én mindig szeretlek téged. Ha majd egyedül leszel,s érzed,hogy fáj a magány,ha gondolod jó leszek én is,gyere vissza hozzám.