Ülök a csendben és hallom a hangodat, 
A tükörbe nézek, de nem látom önmagam, 
Keserű szavak csak ennyi, ami maradt, 
Egy keserű emlék s pár múló pillanat. 
Szememből elhullik egy apró könnycsepp, 
Tudom, hogy nélküled mindek sokkal könnyebb, 
De belül szívemet széttépi a bánat, 
Nincs egy árva szó sem, mely elhagyja a számat. 
Ha te elmész nekem senki sem marad, 
Ne hagyd, hogy rám dőljenek az ezeréves falak. 
Te nem látod mit is élek át, 
Lelkem egyetlen segélyszóra vár, 
Hogy kiemelj ebből a sötét tengerből, 
Hogy azt mondhassam te vagy a megmentőm. 
Szeretném azt érezni újra, hogy szeretsz, 
Szeretném kezemmel fogni a kezed. 
Reménykedve nézek szét a szobába, 
Szemem téged keres az esti homályba, 
De érzem nincs több remény, 
Tudom többé már nem vagy az enyém. 
Hiányod széttörte lelkemet, 
Most már tudom, ELVESZTETTELEK…