Ne a hibáit számold amit elkövet,  hanem: a vele töltött boldog perceket.  Azt, hogy hányszor volt, hogy nagyon hiányzott,  Azt, hogy hányszor érezted, hogy érintésétől a hideg kirázott.  Ne hízelgő, nyálas, szép szavakat várj tőle el.  Csak pár érintést amiben érzéseit mondja el.  Azt nézd, hogy ölel meg mikor fázol,  Hogy elnézi-e neked mikor nagyot hibázol.  Hogy csókol meg mikor búcsúztok  hogy néz rád mikor újra találkoztok.  Elvisel-e úgyis ha éppen hisztis és nyűgös vagy,  kellesz-e neki úgyis ha kicsit bolond és gyerekes vagy?!  Én a hibáit kerestem és elmenekültem, elcsesztem.
Bánom már, mert még szeretem, de örökre elvesztettem.